Amikor az alig szemerkélő esőben lesétáltam a Mexre és felszálltam a kisföldalattira, még nem gondoltam volna, hogy ez a csütörtök egy kurv@jól álcázott hétfő. Amikor a Hősök terénél monszun fogadott, még mindig csak gyanakodtam. A bizonyosság pillanata akkor következett be, amikor a 105-ös megállójába érve a külső sávban alig hatvannal elrobogó furgon negyven liternyi pocsolyalével terített be fél szempillantás alatt, talptól vállig. Az irodában szutyogtam és egy kevés levet is ereszetettem, majd - miután rájöttem, hogy a kézszárító a mosdóban alkalmatlan egy farmer gyors megszárítására - élve a lehetőséggel, hazavitettem magam és átöltöztem. Teljesen. Ellenkező esetben most Mikrodiktátor gazdagabb lenne hat darab békatestvérrel, akiket a nap folyamán keltettem volna ki, én meg minimum egy vesemedence-gyulladással.