Az egy dolog, hogy egy hétig arcüreggyulladás és macskakőszaggatás akadályozott az alvásban: előbbit elszenvedtem, utóbbit Sándorral néztük a tévében, sűrűn kurvaanyázva (eközben láncdohányoztunk, kakaót vedeltünk és ruszlit tömtünk magunkba). A következő héten - döcögősen bár, de - beindult a kamányolás újra, ergo megint kimaradt az szundi, mint rendszeres tevékenység. De hogy szombat óta minden nap addig alhatnék, ameddig akarok és mégis felébredek hat-hét óra alvás után?! Ráadásul éppen úgy, mint akin áthajtott egy Scania-típusú nyergesvontató. Siralmas! Mekkora az esélye vajon annak, hogy ma koncert után kialszom magam, miközben holnap reggel nyolcra megyek?! Habár a ma este az egyetlen, ami úgy lesz jó, ahogy. :) Aztán meg ott a hétvége...