A telefonom magától visszaállította az óráját eggyel. Mire én megjegyeztem, hogy ejde okos, sokkal eszesebb, mint az éppen nem morgó Budai Pasáé. Erre emlegetett letaposta a lábam, közölte, hogy útban volt és én tehetek róla. Továbbá nem átallott azzal revansolni, hogy az ő telefonja szebb. Hö! (Budai elkezdett reklamálni. Hogy de az övével lehet is telefonálni. Merthogy az enyém lemerült. Leszarom.)
Amúgy az elmúlt napok programja a következő volt: alszunk, vagy pedig nem.
Péntek: Diocska, Budai Pasa, Vercsi, Imre, Jónás, Eszter, Csucsu, Charlie, Dénes, Munkaügyes Néni, Szappy, Írisz, Rudi, Kicsi, Quimby, Vili, Isti, Zanus, Pimvicska, Franci, Áron (aki leöntött - érts ezen fejtől térdig ázást- egy adag fröccsel, mire én szívószálamat köpőcsőként használva törlesztettem a vodkásnarancsom rovására...), Jocó, Tímea, Gábor és a jó öreg McDonald's.
Szombat: alszunk. Utána pedig láttunk tizenkét dühös embert, majd civil megfelelőjüket a művészbüfében, Asztronauta társaságában elfogyasztott italunk mellé grátisz.
