egy nap, amikor bajkonuri elfáradt a nagy semmittevésben. éppen megfelelő társaságban. budajenő pedig továbbra is olyan csücske a világnak, ahol egyszerűen csak jó lenni.

jóccakát!  

tegnap délre kamányolás befejezve. utána orsidrága ibolyában, majd sándornál megjelentem és távoztam, mint gömbvillám és kengyelfutó gyalogkakukk édesgyermeke. budai pasa nem késett, tea, vacsi és monyó. tíz per kopf. utána tágas égen andalok. én voltam.

Már felkelni sem volt gyerekjáték, meg aztán bemenni az egyetemre. Valahogy nem esett jól. De aztán Vityesszel egy kávé, Valival még egy, majd még egy és kezdtem magam embernek érezni. Ideje volt. Esti csoportsörgia okán Alexemmel levonultunk Rockrandiba, mertháthogy természetesen elfelejtettem asztalt foglalni. Mire nagyjából mindenki befutott, én elköszöntem, mert oly nagyon érdekelt Újpest, hogy csak na. Ezen érdeklődésemet legalább megfizették, fél kettőig szelidítettük az összes kutyát, amelyik kizárólag minket akart elfogyasztani könnyű vacsora gyanánt. Valamint voltunk a Zsador Ignác utcában. Lehet tippelni, ki volt az. Megfejtőink között értékes nyereményeket sorsolunk ki. Ellenben féloldalas lettem és talptól skalpig fájok. Fél kettőkor beszálltunk a céges taxiba és hazajöttünk Sándorommal.

Mindezek ellenére kedvességtől volt szép ez a nap. Mosoly. Ragyogó.

Legszívesebben hatástalanítottam volna az ébresztő-szerkezetet és aludtam volna tovább, de több lógás nincs. Mármint ma. Pláne, hogy elvileg még kipihent is lennék, vagymi. Tegnap Budai Pasával a vasárnapot is kitaláltuk jól - megtartjuk a pikniket, ami idő hiányában pénteken nem jön össze: kimegyünk Budajenőre, felmászunk a tyúkól tetejére, leterítjük a kockás konyharuhát a betonra és eltartott kisujjal isszuk majd a teát. Akkor én most megyek készülődni. Iskola, fúúúúúj!

Piszok jó dolog egy olyan keddet itthon tölteni, ami általában inkább vasárnap lehetne. Megyek almát szedni. Hej!

Norah Jonest hallgatok, mellé citromos hársteát kortyolok. Tombol a vénasszonyok nyara, olyannyira, hogy a napon fogok hajat szárítani. Mindezek tükrében egyáltalán nem bántam meg, hogy nem mentem be egyetemre. A zsúfolt hetem pedig váratlanul egy semmittevős vasárnappal fog végződni. A péntek délutánról nem is beszélve, amikor is Budai Pasa társaságában megiszom eztmegazt, beszélgetünk errőlarról és néha hallgatunk egy sort, ha éppen úgy a jó. Addig is túl kell élnem viszont a szerda estét-éjszakát (tanévnyitó sörgia és villámlátogatás Újpesten), a csütörtöki vadakat terelést és a péntek délelőtti lángosozást.

Úgy alakult, hogy eldöntöttem, ma nem megyek iskolába, így valamennyire kialudtam magam. Amúgy is felerősödött a takonypócságom.

Délelőtt Fény Gyermekével, délután Shazával, este Budai Pasával. És ma kialszom magam. Csakazértis.

Helyesbítek: ma sem alszom ki magam...