Az EKKJ-ból meghirdetett vizsgaidőpont mellett megjegyzésként az alábbi szöveg szerepel, idézem: "Sok sikert! Sok ötöst!". Amúgy meg Morcheeba Friction-je és egy zacskónyi édesség és ropogtatnivaló. No meg Budai Pasa, aki az imént a vállam fölött leskelődött, hogy micsinálok. Vasárnap. És már csak Hayeken kell átvergődnöm. Csuhaj! 

„Bóbita Bóbita táncol,

körben az angyalok ülnek,

béka-hadak fuvoláznak,

táska-hadak hegedülnek.”

(Weöres-Bajkonuri)

Ma bementünk a Fő utcába, mert nemzőmnek életbevágóan fontos volt onnan egy izémicsoda és egy hogyishíjják. Töklényegtelen, miután egyiket sem találtuk meg, ellenben ismét három doboznyi debilséggel lett tetemesebb a használhatatlan cuccok tengere a lakosztályában. Viszont öcsémmel mi is elhoztunk egy pár - amúgy kidobásra ítélt - darabot, többek között néhány muzeális értéket képviselő fényképezőgépet. (És akkor még mindig maradt egy rakás holmi a kisszobában, amire fáj a fogam, csak nem akartam azonnal elkérni. Például egy remek jó kis fotóstáska.)

Az egészben az egyetlen rossz az volt, hogy Gyömrő felé az édesjó kikelt magából. Tapintható volt a belőle áradó szennyes-szürke gyűlölet, szikrát vetettek az átkok. A hazautat végigbőgtem. Aztán anyukával beszélgettem egy kicsit. Egy fokkal jobb lett. Budai Pasa pedig telefonált, hogy elindult.

Budai Pasa Pesten. Bajkonuri Maglódon. Nem jó ez így...

Kitaláltam, hogy délután alszom egy kiadósat a túlélés érdekében. Sajnálatosan a kivitelezés nem volt tökéletes. Másfél óra múltán ugyanis Marcipán elkezdett ugrálni a fejemen. Aztán meg kihagyok egy sörgiát, mert Pesten lesz, én meg be nem megyek, akármekkora is Diocskám ellenállhatatlansága. De legalább Budai Pasa mindjárt megérkezik emesenre. Hogy aztán szét akarja hasogatni a monitort. Jól megszokott esti program. :)

Én pedig ippeg az imént tájékoztattam a gyömrői Szivárvány ház portását, hogy udvariasság szempontjából toronymagasan vezetek hozzá képest. Merthogy minimum egy 'jó estét!'-re jó lehetnék nála, ha már egyszer felveszi a telefont. Ráadásul azt hiszem, már az előző posztomban is rávilágítottam, hogy nem szeretem, ha hülyének néznek. És ha direktbe egy süket öregasszonyt kapcsol nekem az édes jó atyám helyett, majd utána közli, hogy én mondtam rossz szobaszámot, akkor Bajkonuri feje garantáltan elkezd nőni. Felteszem, már úgyis kellett valaki, akit elküldhetek a búsba. És lett is. Evvan.

Kedden még úgy tűnt, ép ésszel átvészelem ezt a hetet. Sajnos a hét folyamán közvetlen környezetemben gyér számú Igaz Ember találtatott, akikkel úgy gondolom, hogy ha egy hétvégét kellene együtt töltenem egy tutajon (természetesen all-inclusive tutajról beszélek, ami borulás-, víziszörny- és betörésbiztos, alapfelszereltség a jacuzzi, a légkondi és az elektromos ablakemelő, továbbá kifogyhatatlan készletek állnak rendelkezésre az alábbiakból: vadasmarha zsemlegombóccal, lasagne, paprikáscsirke nokedlivel, Szamos-féle Bacchus desszert, duplacsokis Boci jégkrém, szilvalekváros bukta, vodka, Hohes-C, jég, Edelweiss, tokaji édes sárgamuskotályos és a vésztartaléknak való, előre bekevert alsósoros - egyenesen Egerből), akkor nem fordulna egyből őszesbe üstököm, nem támadna ingerem mégis inkább kipróbálni a máglyahalált, vagy - horribile dictu! - megenni egy tányér sárgaborsó főzeléket. De lehet, hogy nekem kellene átértékelnem magamban ezt-azt és előfordulhat, hogy jómagam voltam türelmetlenebb a szokásosnál. Ez utóbbi akkor viszont a súlyos mértékű kialvatlanságnak köszönhető, ami mostanában pandás-stichet kölcsönöz a fejemnek, habár nyilván minden hibáztatható este során valami olyasmi történt, amit tulajdonképpen kár lett volna kihagyni.

Már a szerda sem indult zökkenőmentesen, mert papírkutyákkal nem lehet mit kezdeni. Összehozni egy őszi szünet utáni (és a félévre nézvést feltehetően) utolsó csoporttalálkozót pedig - az előzőekből kifolyólag - szinte lehetetlen. Pláne, ha Vadalma ívesen szarik az egészre és nem foglal asztalt kedden Monyóba. Végül Grinyóban kötöttünk ki. Így utólag nézve elment a kedvem a további szervező tevékenységtől (azaz attól, hogy esélyekkel bombázzak érdemteleneket arra nézvést, hogy engem hülyének nézhessenek - és ez épp annyira pozitív eredménnyel végződik, mint a Szűzanya terhességi tesztje három héttel esküvő előtt, avagy a gy. k.: igen, hülyének is néznek). Budai Pasával, Diocskával, vagy Orsidrágáékkal egyszerűen csak beülni valahová egy kávéra/sörre/akármire nem igényel ekkora felhajtást, energiabefektetést, meg ilyesmit. Utolsó lendülettel még összelogisztikázhattam, hogy juttassam el Valinak másnap a telefonját, amit a Grinyóban hagyott úgy, hogy elsőként nem próbálom meg felhívni.

Részben átvirrasztott éjszaka után Budai Pasa reggelre nyűgös volt (merthogy szombatig most nem találkozunk), én pedig oly életteli, mint a formalinban úszóleckéző foltos szalamandra (merthogy szarul aludtam). Aztán én is váltottam, azóta HisztiManciskodom egyhuzamban, de Sanyival így is kellemesen eltöltöttük a délutánt az egyetem vonzáskörzetében, a hozzánkcsapódó tekintetes karok és rendek társaságában. Aztán Papusz elvitt a Jégszínházba, úgyhogy jeleztem Budai Pasának, miszerint abbahagyhatja a zsémbeskedést, mert ottaludnék nála. Az A-szektor közönségének járt az ingyenperec, az ingyenszendvics, az ingyenüdítő és az ingyenvodka is. Éppencsaknem ebben a sorrendben fogyasztottunk. A vodkát szigorúan tudományos kutatások céljából ittuk, mert mértük, hogyugyanvajon mégis mennyi ideig tart a hatása. Óraegyeztetést követően huszonöt percen belül alábbhagyott az addig sikertelenül visszafogott koncogási kedv, harminckét perc elteltével pedig újra kezdtünk cidrizni. Az előadás amúgy nem volt rossz, habár egy csapat delfin mozgása összehangoltabb, mint a jégen táncolóké volt. Viszont Papusszal megegyeztünk, hogy ha azt képzeljük, hogy ez egy szalagavató és ott a világot jelentű jégkockákon a mi tizennyolc éves mazsoláink ropják a Kékdunára, akkor a meghatottság könnyei peregnének az orcánkon, miszerint "jajdeédeskissuták!". Végül Budai Pasa érkezett. Mint a villám. Alig öt percet stricheltem a Stadion Hotellel szemben két taxira váró sorstárs társaságában, aztán mindannyiunkért jött a kapott fuvar.

A mai reggelt Bajkonuri hisztije tette feledhetetlenné. Most itthon. Asszem, kicsit hagyom magam elfáradni.

Diocskával röpke fél óra alatt megpróbáltuk helyrebillenteni a világot délután - több-kevesebb sikerrel. Orsidrága továbbra is imádnivaló. És Budai Pasa is lassan hazaér.

El ne felejtsem: vasfűrész, csavarhúzó, véső.

Most pedig csinálok magamnak egy teát...

Anyukával (aki ha éppen nem a tüdejét köpi ki, akkor diszkréten halálhörög és -prüsszög) megegyezésre jutottunk. Én vásárolok, ő pediglen főz. És így utólag be kell látnom, miszerint elképzelhető, hogy mégsem én jártam jobban. Voltam Sparban. Itt a pénztárosnő az előttem vásárlónak még a seggét is vakítóra nyalta, nekem meg még azt is fájt odaböfögnie, hogy 'jónapot'. Visszafogtam magam. A patikában viszont tíz percig vártam, amíg egyetlen vásárlót (a vált. kedv. előttem lévőt) ketten kiszolgálják. (Ebből öt és fél azzal telt, hogy mindegyik gyógyszer esetében belekezdtek az adagolási útmutató ismertetésébe, míg a kedves vevő mindig másfél szó után közölte, hogy tisztában van azzal, hogy kell szedni az adott készítményt.) Ezzel egészen addig semmi gond nem lett volna, ha utána engem nem úgy kezelnek, mint egy tízévest, aki a nagyitól kapott százforintosból akar valami igazi nyalánkságot venni magának. Habár ebben a gyógyszertárban bármi megtörténhet*. Aztán lottóztam, ahol már semmilyen attrocitás nem ért és a zöldségesnéni kifejezetten üdítő kedvességgel adott el nekem három répát.

*Kedvencem, amikor valakit húsz várakozó füle és hallókészüléke számára is jól érzékelhetően, fennhangon és részletekbe menően tájékoztatnak a Betadine hüvelykúp helyes és rendeltetésszerű használatáról. Mint a klasszikus kabaréjelenet csak itt nem kotont vásárolnak.

Bajkonuri kipuffogta magát. Huh!

Úgyamúgy örömmel tudatosult bennem, hogy kialudtam magam. Aztán anyuka közölte, hogy főznöm kellene. Hátmitnemondjak. A lelkesedéstől még a szavam is elállt.

Rég szemezgettem a Bajkonurba vezető macskakövekből. Nahátakkor:

nem voltam még nővel (én sem...); basszunk (ne! vagy igen?); ki van a húszezresen/milyen magas egy kosárpalánk (honnan tudjam?); tevezsír (de miért?); Mókus bácsi szállodája (hehe); Tomi feliratú szívek (do it yourself!); hogy basszunk? (szegénykém!); "belga törpenyúl" (Mancika emlékének szentelve); fürdőruha nélkül napozni (azért van, amire nem kell az internetet használni...); mit kérjek szülinapomra?/mit kérjek névnapomra? (ezt neked kéne tudnod, drágám); nő és a fasz (egyértelmű...); paraszti életmód (bajkonuri rusztika); bölcsességek/idézetek a szakításról (részvétem); padlófűtés jegyzet (???); idézetek az alkoholfogyasztásról ("sárgán..."); ejakuláció prékoksz (forduljon szakemberhez!); lószart mama (na! hogy beszélsz anyáddal?!); penésztelep (egyenesen lakótelep); izéke (izé); magzatelhajtás módszerei otthon (anyádat!)

Megérkezett emesenre Budai Pasa is és Bajkonurit egyből elhagyta a maradék csepp józan sütnivalója is. Ennek köszönhetően a spájzig érvén megalkotta az Itepitakémény (hátulgombolósként így nevezte a Pepitakéményt, ami a Szentendrei útról látható) és a "Sárgán világít a tök..." (csakis részegen, pisilés közben dudorászva az igazi) után a következőt, amire érdemes emlékezni. Kéremszépen: süteszörp és málnamény. És amíg Uramsparancsolóm vacsoráz, addig kihasználja az alkalmat, hogy megossza ezt a Mélyen Tisztelt Publikummal.

{Ráadásképpen tervezgetem, hogy melyik nap a héten ne legyek túl lusta ahhoz, hogy felemeljem a telefont és bejelentkezzek a) Fodrászlászlóhoz és b) fogorvoshoz.}  

A reggel megintcsak úgy indult, ahogy Budai Pasával mindig. 'Sziajóreggelt'-mosoly-jóreggeltpuszi-'felkénekelni'-'hátigen'-mosoly-felkelőspuszi-kakaó. (A gy. k.:nekem ettől fenemód jól kezdődik a hétfőm. Meg minden napom.) Mindezt bő másfél órában. (Csak semmi kapkodás...) Aztán elkezd dönögni és csörömpölni a telefonom, jelezvén, hogy eddig Fény Gyermeke, a továbbiakban Earl of Vadalma keres. Ibolyában sok sorsfordító beszélgetést folytattunk, egyszer például nevezettet majdnem megverte egy tudatlan, meg ilyenek. Ma a fair play került terítékre. Meg a bizalom. Az áldást pedig megadtam, mert Bajkonuri I. Dióskali nem él vissza hatalmával. Vagymi. :)