Reggel szirtimorc, délre hisztis - ezen állapot tartott kora estig -, estére békés. Bajkonuri egy vasárnapja című műsorunkat látták.

Más: a Napló munkatársai oknyomozó riport keretén belül megvalósították a vesztegetés - egyébként gondolom világszerte büntetendőnek nyilvánított - bűncselekményét. Ötszáz forinttal lefizettek egy (vagy, ahogy az ítéletből olvasom, négy) parkolóőrt. Most pedig teljes a felháborodás, hogy a Magyar Köztársaság nevében a tisztelt bíróság megrovásban részesítette a riportot készítő munkatársakat (megjegyzem, jobban jártak, mint a parkolóőrök, akiket felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek...). Merthogy nyilván be kellett volna látnia az igazság szolgáltatóinak, hogy a közérdek az a Bétéká felett áll magasan, pláne, ha Sváby András nyújtja, tizenöt percenként tamponreklámmal megszakítva. Amikor viszont egy bírónak azzal kell szembesülnie, hogy van egy - minden tényállási elemét tekintve - befejezett bűncselekmény, aminek viszont a társadalomra veszélyessége jelen esetben szinte semmi (hacsak az nem, hogy a tisztes magyar honpolgárok ezek után esetleg kevesebb gondolkodás után fognak előhúzni egy ötszázast a farzsebükből, ha parkolóőrrel akad dolguk), akkor az a legtöbb és legkevesebb egyben, hogy összeráncolt szemöldöke alatt szigorúan néz és mutatóujjával ejnyebejnyét int a három oknyomozó felé. Ezt az ítéletet - horribile dictu - rendőrségi nyomozás is megelőzte, ahol ujjlenyomatot vettek a nép szolgáitól és még le is fényképezték őket. Hát igen, nincs meg mindenkiben a kellő rutin... De azért, mert a Napló munkatársairól van szó, még rájuk is ugyanazok a törvények vonatkoznak, mint ránk, egyszerű emberekre. Ahogy Kolléga, én is belátom, van kapcsolat Sváby, a paraszti életforma és Móricz Zsigmond között. Ennyi.

Igen, kérem, egy órája ébredtem, csokis müzlit és sült szalonnát ettem és most iszom egy kávét és elszívok egy cigit. Tegnap kötöttem egy sor simát még, ezen felbuzdulva nekiálltam egy sor fordítottnak is és el is rontottam, szóval abahagytam. Viszont egész éjjel a helyes technikával álmodtam.* Most pedig vár az ekápé. Ja, meg a kávé-cigi.  

*Ez éppen egy fokkal volt jobb annál, amikor egy egynapos (előre rögzített békében zajló) AgeOfEmpires után a parasztok egész éjjel azt kérdezgették tőlem, hogy "vacack?".

Nos, a tegnap este nem indult túl könnyedén. Sándorommal megettük a töltöttkáposztát, ittunk bort és még Ági egyik illatgyertyáját is odatettük az asztalra. Mindezen körülmények biztosítása érdekében előtte elmosogattam. Már tettem a helyükre az edényeket és melegedett a vacsora, amikor Sanyi betoppant a Politológus Bizottság üléséről. Komolyan, rólam csak a ropogósra keményített, vakítóan fehér, öblítőtől illatozó, vasalástól ránctalan kötény hiányzott, amikor megérdeklődtem, hogyaszongya: "Na és, Kicsim, milyen volt a bizottsági ülés?"... Budai Pasának nem bírtam elmagyarázni, hol is tudna engemet felszedni a Deák környékén, ezért a Fő utcából le a Deákra, onnan pedig az Oktogonhoz. Addigra sikerült kicsapatnom magamból a felgyülemlett fekete felhőt, szegény Budai Pasára pedig csak úgy záporoztak az abszolúte nem megérdemelt villámok. A Futó utcai WestBalkán nem lesz a kedvenc helyem, de öcsiék koncertje fergeteges volt és Budai Pasa is lekoptatta a kacérkodó leányzókat :), a forraltboros csetresznek pedig sokkal jobb helye lesz Zuglóban, mint a Józefstattban. Érzem.

Ma bementem a béépületbe a vasárnap esti programomért, aztán mentem Wekerlére anyukához, hogy majd együtt hazakocsikázunk. A gyorsforgalmiról leérvén beálltunk a dugóba, merthogy megszökött egy gonosztevő gazember (nyilván nem Lóbelt Ledfold, a labló) és a rendőrségnek kisvártatva (csak mire a gonosztevő gazember épp megrendelte az első korsó sörét egy határral arrébb) eszébe jutott lezárni a székesfővárosunkból kivezető minden útvonalat. Ennek köszönhetően gondolom Záhonytól Tornyiszentmiklósig, valamint Hegyeshalomtól Röszkéig bénult le hazánk közlekedése. És akkor még az első hó le sem esett! Vecsés előtt egyetlen rendőrt sem láttunk, nyilván tudatalatti útzárat alkalmaztak, így minden autós ösztönösen állt meg tíz percre minden megtett másfél méter után - Vecsés után meg bele lehetett taposni. Mindegy, hazavergődtünk, aztán Bajkonuri aludt húsz percet - mindezt úgy, hogy ötpercenként nyomott egy szundit. Kocsi végre megjött a vásárlásból, így átrepesztettem Alexemhez forró csokizni és első "Kössön Ön is egyszerűen és nagyszerűen!" oktatásomra*, grátiszban pedig leakasztottam egy Ememté jegyzetet is. Most meg itt ülök és várom, hogy Budai Pasa végezzen háziasszonyi teendőivel.

Most tudtam meg, hogy nem is ágyat húz, hanem netez. Akkor aviszontlátásra!

*Felettébb vicces lehettem, legalábbis Alex jókat kuncogott rajtam. Habár lehet, hogy tényleg nem mindennapi audoivizuális élmény, ha én barátilag beszélgetek egy darab fonallal - "Le ne essél, a kúúúúúúrva anyád!" -, avagy nyelvemet kidugva koncentrálok a fordítottra.

Ülök az ekápékettő fölött és baromira utálom azt az uszkve (tényleg csak saccra) ötmilliárd-kilencszázkilencvenkilencmillió-kilencszázkilencvenkilencezer-hatszáznegyven (most a számok helyesírását szigorúan vevők nyeljenek egyet és inkább ne mondjanak semmit - eztet már begépelni is teljesítmény volt) embert a földgolyón, aki nem osztja sanyarú sorsomat. Habár ez mind racionális, mind emocionális aspektusból vizsgálva azt jelzi, hogy komplett hülye vagyok. Ellenben talán egy kis belehúzással csökkennek a vidőszakban várható terheim. Cserébe előtte egy héttel négy számonkérést kell túlélnem. Jó lesz, érzem*.

De:

• itt ülök Sándoromnál és már olvad ki ezerrel a töltöttkáposzta, amit remélhetőleg Papusszal kiegészülvén fogunk elfogyasztani és
  
• este a Futó utcai WestBalkánban Riddim Colony koncert lesz - nem is akármilyen - és eme szórakozásban Budai Pasa és Diocska lesz társam.
• Ennek okán be is fejezem a picsogást. Sőtmitöbb: juhú!**
  

*Most Bajkonuri ironikus kacajra fakad. 

**Most Bajkonuri a levegőbe öklözött és ugrott egy triplaluccot örömében. 

És most vissza az EU szakpolitikáihoz...

Elnéztem Budai Pasát, amint teljes beleéléssel játszik autóversenyest. És most lemegyek és elszívok egy cigit, aztán euthanáziában részesítem az ikszbokszot. Na!

Szent Mihály napján megittunk tíz monyót, másnap reggel pedig ragyogott ránk a nap. Pont két hónapja volt.

Ja, amúgy. Ez az EZREDIK (1000.) pósztom. Müzlistálamat hozzákoccintom most ünnepélyesen a monitorhoz és iszom a saját egészségemre.

Na jó, imádok Budai Pasával emesenezni. Annál már csak azt szeretem jobban, ha egymás mellett ülünk. Ilyenkor természetesen nem emesenelünk. Mielőtt bárki patologikus hülyeséggel gyanúsítana.

Little Willies, málnaszörp, tejszerű köd, forró zuhany. És Diocska is hazatért Londonból.

Ma szexológián a Vén Görcs a nyitott házasságokkal kapcsolatban a következőket bírta mondani. Hogyaszongya:

- A házasságból szerelem sittysutty elszáll, helyette marad a barátság, a szolidaritás és a közös érdekek. Olyankor nem válni kell, hanem körülnézni és jól szerelembe esni. Ezáltal a frigy is megmarad, a káposzta is jóllakik, a Boldogság Kék Madara pedig nem költözik délre, hanem továbbra is ott fészkel majd a kéményünk tetején és csak a Mikulás miatt lesz hajlandó egy kicsit elmozdítani a seggét.

- A gyereked egy ideig nem is veszi majd eztet észre, de ha már iskolás lesz (azaz hat éves...), el kell neki magyarázni, hogy ne nagyon beszélgessen osztálytársaival arról, hogy anyu meg apu házasok és mégis valaki másba szerelmesek (jó esetben nem havonta másba), mert azok nem fogják ezt megérteni.

- A változatosság gyönyörködtet. Néha össze kell beszélni egy-két másik házaspárral és elcserélni egy kis időre (hétvége...) a férjet/feleséget. Vagy venni egy akkora nyoszolyát, hogy mind elférjetek.

Azt hiszem, ennek a Teknősnek az agysejtjei a kollektív elhülyülés állapotába kerültek. Vagy nyitva van a zártosztály. Vagy mindkettő.

Legyek bármily fáradt is, Budai Pasa végül az est fénypontja lett.

A szombati nap mottója (na jó, nem, de olyan jól hangzik...) a Bem mozi kávézójában hangzott el Tudósembertől, aki kifejtette, miért nem üt meg női hölgyeket, idézem: "ha szeretem, azért; ha meg nem szeretem, minek?". Ezek után kiverekedtem magam a Mexikói útig és Budai Pasa oltalmába helyeztem magam. Másnap hajnalban ő megintcsak távozott, én meg a búcsúpuszi után visszaájultam. Magam sem hittem a vekkernek, amikor újra feleszméltem. Ráadásul sütött a nap és Budai Pasa is hamarosan előkerült. Ebéd előtt még elrobogtunk Katimamához meghúzkodni a fülit (ezt megelőzően túléltük a Tescót is, habár kicsit hülyén éreztem magam a csokimikulásokkal púpozott bevásárlókocsis családok közepette a kézikosaramban ficegő három darab szövegkiemelő filccel), aztán degeszre, majd tanulás-ájulás. A. d. Tocqueville elegendő volt arra, hogy egy pár Oszkárdíjra nézvést (vagy valami olyasmire) - Legjobb Hangjáték és Legjobb Műbalhé-kategóriákban - komoly veszélyt jelentsünk. Barnabás nem mert bekopogni, inkább telefonált a szomszédos konyhából, hogy itt van és ezek után az istennek sem bírtuk vacsoráig megmagyarázni, hogy mi nem veszekedtünk. Végül két falat grillcsirke között szakítottunk. Ez kellő meggyőző erővel szolgált arra nézvést, hogy minden rendben. Szeretem, ha győz az igazság...

Ma annyira nehezen indult a nap, hogy valójában el sem kezdődött. A két legjobb pillanat Orsidrága és Sándorom volt. (Akármilyen Virgíniát nem sorolnám ide, mert nem szeretem, ha valaki gyakorló sülthülye - pláne, ha ennek okán nem száll magába és marad csendben. Tudom, hogy lehetnék elnézőbb, de ez a lány tipikusan az, aki imád fölényesen kioktatni nála sokkal jobbakat. És nála sokkal jobbnak lenni nem nagy truváj. Mert azért a politikai hatalomból kimaradó kisebbséget nem illik egybemosni a romákkal, vagy a hajléktalanokkal.)