A lúzerség egy enyhébb válfaja, ha az ember Erdeinél azért az első sorban üli végig az előadást késés miatt, mert előtte kávézás közben kacarászva végignézte nevezettet, amint az - amúgy a forgalmi vizsgán buktatásgyanús módon - beparkol az udvarra és emiatt egy lifttel később érkezik a hatos előadóba. Vagyis a löbetű halaványan körvonalazódik drágaszép homlokomon.
Bévén Lőrincznek képtelenek voltunk egy épkézláb feminista-férfigyalázó viccet összekaparni. Ciki.
Visszatérésem a belvárosba igen élménydús volt a hetvennégyes troli vezetőjének köszönhetően, aki
1. az Almássy térnél mindenkinek szép napot kívánt;
2. majd a megállóból kigördülvén beállt a dugóba és bemondta, hogy "az Erzsébet körút következik - idővel";
3. leszállás előtt kaptam egy cukorkát tőle;
4. majd búcsúzásképpen boldog estét kívánt a távozó utazóközönségnek.
Shalimar Valival, Papusszal és Sándorral. Avagy mitől veszélyes az urbánus életmód. Kirablás, szatírok, miegymás. Budapest Vis Majorért kiált.
Subway. Merthogy nem megyek vizitúrára. Evvan. Hazafelé minden elment, amivel Zuglóba juthattam volna, majd egy 973-as úgy döntött, én vagyok Miss Daisy, ő meg a sofőr. Merthogy megállt és eldobott a Bosnyákra. Ott meg már várt Budai Pasa teljes mellszélességgel és némiképp leomló szemhéjakkal. Igen, ő egy hős. Csak kicsit álmos.