Amikor készülök egy tárgyból, akkor hajlamos vagyok aztat hinni, hogy az egész világ a téma körül forog. Most például meg vagyok róla győződve, hogy a magyar gyerekek nagy létszámban, ideiglenes hatályú elhelyezés, átmeneti, avagy tartós nevelésbe vétel miatt degeszre tömték a nevelőszülői hálózatot, illetve a gyermekotthonokat.  

Amikor polgári perjogot tanultam anno, akkor elképzelhetetlen volt számomra a per beavatkozó nélkül. Munkajog vizsga előtt pedig azzal a szent meggyőződéssel hajtottam álomra a fejem, hogy a munkavállalók számára Magyarország a földi paradicsom érdekeik védelme tekintetében.

Megkaptam háromszor a levelet, amiben elárulják, hogy hol nézhetem meg arról a partiról a képeket, ahol nem voltam. Égek a vágytól, avagy fele országomat egy klikkentésért. Az instant török almatea viszont jó. Már ha feltételezzük, hogy bármi köze is van az eredetihez. Hosszú lesz ez a nap.

Ha megnézem, akkor vagy egy két darabban lévő, matricává lapított hulla, vagy egy tigris által félig megemésztett humánfoszladék és egy maradék embercomb, esetleg bazi szőrös, nagy és mérges pók körül forog a történet. Vajon mikor csinálnak Mac Tayloros-Stella Bonaserás-Ismeretlen Tetemes Polly Pocketet? Ha kinyitod, elsőnek kifolyik belőle fél liter marhavér a hatás végett...

Van abban valami, hogy a vizsgaismétlés (itt pótzéhá) a tudás kurvaannya. Valahogy úgy érzem, egyszerűbb lenne az életem, ha május hetedikére megtanultam volna azt a nem túl sokat gyermekvédelemből, amit most igyekszem elsajátítani.

Más. Sikerült soulseeken úgy rádörrennem egy kislányra (?), miszerint nem is ismerjük egymást, akkor minek bannel, hogy azóta már puszipajtások lettünk. Igaz, lehet, hogy pasinak néz a nevem miatt (nem, korántsem Péterként jelentkezem be)...

Hát, az a tíz monyó sem tegnap volt. Mert tegnap totális absztinenciát tanúsítottam, tekintve, hogy egyszer már majdnem hánytam a műszaki karzatról. Cserébe megérkeztem munka után a Mexre és azt látom, hogy Budai Pasa derékig a motorházban tartózkodik. Már csak az hiányzott volna, hogy megnyugtasson, miszerint semmi pánik és akkor lehet, hogy elkezdtem volna sikítva az ellenkező irányba futni (úgyis arra van a ház). Persze ez csak egy lehetőség és a vázolt magatartás nem jellemző rám. Tényleg. Aztán lefekvés előtt kaptam egy mesét a nemköszönős Gyökérferibácsiról, aztán reggel eléggé kialvatlanul keltem (ennek szerintem semmi köze GyFB-hoz). Cserébe reggel kétszer találkoztam Budai Pasával, aztán a hármas villamossal csak a Bosnyákig jutottam (baleset). A hetessel meg Ibolyába. Egy kávéval a hasamban meg házoá. Pont.

Remélhetőleg hamarost megunom ezt a számot, mert itthon momentán a csapból, a vécétartályból, de még a tejesdobozból is ez folydogál. A táncolástól eltekintek.

Hazajöttem. Pedig már úgy megszoktam újfent, hogy Budai Pasánál vagyok és nem én mosom az epret...

Rázsibbadt az egérre a kezem. Ettől olyan - amúgy képtelen - érzésem támadt, mintha a jobb karom is a bal vállamból nőtt volna ki.

És akkor most humanizálom a szabadságvesztés-büntetést.

Budai Pasa lelkesedése határtalan volt tegnapig a Magyar Államvasutakkal kapcsolatban. Öt év után tegnap újra vonatra ült 16.50-kor. És ült. És ült. És ült. A hangos pedig tízpercenként értesítette kedves utasait, hogy "Külső technikai meghibásodás miatt a Szolnok és Hatvan felé közlekedő járatok indulási és érkezési időpontja bizonytalanná vált, a hiba elhárítása folyamatban van." Hét körül tesóm visszaváltotta mind az összes jegyünket, mi hazajöttünk Zuglóba a kocsiért (eközben hab volt a tortán, hogy megtámadott bennünket egy vasrúddal felszerelt hétéves kiskorú szervezet), majd öcsémet összeszedvén hazarongyoltunk.

Ma pedig megyünk szalonnát sütni a természet lágy ölére.

Jáb. Ha már blöff, legyen rezzenéstelen. Amúgy meg kiderült, hogy nem is volt az. Vagyis négyes. És az Operett Kicsijének köszönhetően már nem ciripel a váltóm sem. Ellenben a pedált már csak a Szentlélek-Fortuna-kollektíva tartotta egyben. Hol hagyhattam el azt a csavart és pláne a fényvisszaverőt? A becsületes megtaláló mehet egy kört a Hydrámmal a ház körül. A Nagy Igazságosztó Uram meg kisvártatva itthon. Mosoly.

Bolond bácsi a hatvankettesen és HelloKitty-s meglepicsomag a kisboltban, tartalma egy nyalóka, egy adag pezsgőcukor (igenigen!) és egy matrica. Mindenki az én vendégem.

Lehet, hogy erre a jábra a félévi tapasztalatokból kiindulva megint csak egy napot kellett volna készülni??? Akkor nem zsongana a fejem attól, hogy Szölőgyö Pőtör nagyjából minden harmadik mondatában figyelmeztet arra, hogy a jog speciális objektiváció és azt sem mulasztja el bekezdésenként átlagosan kétszer megemlíteni, hogy a jog történetiségétől nem szabad elvonatkoztatni, hogy a jog társadalmi-kulturális jelenség, hogy a jog csak a többi, társadalomban ható normával együtt érvényesülhet, hogy a kényszer és az önkéntes jogkövetés megfelelő arányban kell, hogy álljanak, hogy a jogrendszer függ mindenkori hatalmi berendezkedéstől, valamint hogy a demokráciában minden mennyivel jogállamibb, mint a diktatúrákban. És én ebből még államvizsgázom is majd egyszer - a távoli jövőben. Sírjak, vagy nevessek?

Megböcstelenítés. Föllebbezés. Fölügyelet. Föltárás. Fölületes. A végén még így fogom előadni a holnapi vizsgán. Alex, te meg tanulj! :)

Visszatérek a tankönyvhöz, amelyben tucatjával hemzsegnek az efféle kijelentések: ehhöz, ezekhöz, fölfolgás, fölismerés, föltétel, törvényhöz, föladat.

Amúgy meg, ha minden igaz, tegnap a Hold eltakarta a Szaturnuszt. Ez szabad szemmel is látható volt. Én láttam is.

Kimentem a teraszra tanulni, hátha. Erre megérkezett a várható zápor, zivatar. Csodálkozom? Amúgy meg egyvalamit azért nem értek. Hogy sikerült egy kilencvenegy kidolgozott tételes segédletet letöltenem a kilencvenhárom tételes jáb-vizsgámra úgy, hogy egy-két kivétellel teljes az átfedés és mégis harminc tétel hiányzik. Nyilván ha ezt érteném, akkor nem a jogi karra jelentkeztem volna annódacumál.