És cseppet sem úrilányos bikiniben, sövénynyíróval a kezemben ötmásodpercenként basszamegezni, csak mert a hosszabbító csatlakozója mindig kiesett a masinából.

- Jé, te késsel-villával eszed a spagettit?
- Igen, miért?
- Beblogolhatom? Nem úgy, mint a feng shuit...
- Persze. De feng-shuit is beblogoltad.
- De csak azt, hogy feng-shuizol...
- Én nem feng-shuizom, csak elolvastam két feng-shuis könyvet.
- Jó, akkor hol a barátságsarok?
- Mm. Az ajtótól balra...
Ekkor belehörögtem a röhögéstől a spagettimbe és kiderült, hogy csak vicceltem.

Csak Balambér riadt fel, amikor éjjel egy legyet akaván lecsapni, felrúgtam az ágyam melletti vizespoharat, ami végre egyszer el is tört. És amikor azzal a tudatban állsz mezítláb egy halom vízben úszó szilánk között, hogy fel kéne törölni, meg össze kéne porszívózni, de valahogy úgy, hogy egyszerre a kettőt, mert külön hülyeség, nem praktikus, mert a porszívó azért ezt a nevet kapta, hogy fel se tételezzük, tud ő vizet is és a felmosóval meg legközelebb anyuka felmossa a fürdőszobát, aztán akkor legalább oda is jut egy kis szilánk... És az órára néztem és fél kettő volt és nagyon nyomorultul éreztem magam. A legyet meg agyoncsaptam.

Szalai Évát énekelni meg a legjobb éjjel az autóban a Keleti felé.

Amikor úgy mész be és így csoszogsz ki. Merthogy gyere csak velem az adó világába, kapsz egy kettest bónusz, grátisz, akcija. Vattát meg nem köpünk, mert az nem kulturális, még vizsgán sem és Anikó óta azon gondolkodám, mit csinálnék, ha találnék egy lovat a fürdőkádban. Ti mit? (Nem Timit, mert az perverz, fúj!) Valószínűleg megkérném, hogy ne zárja el a vizet, kell még a fogmosáshoz. Az őskáoszt pedig BudaiPasa tenné helyre azzal, hogy tenne két tálka és egy lavórnyi beporcukrozott gurulós málnát a dohányzóasztalra és megnéznénk két részt a Doktor House-ból - már ha itthon lenne.

Kezdem magam úgy érezni, mint amikor pár hete BudaiPasa kereszthuzatot csinált és én a szemem láttára elhelyezett ajtótámaszban (papucs) háromból háromszor estem át. Na akkor először éreztem azóta a Szent Mihály-nap óta, hogy egy gyógypedagógustól kitelő, lehető legszakmaibb pillantással méreget...

Jah, és sose higgyünk a pletykáknak, miszerint tuti nem lesz Simon, mert lesz. Fasza.

Minek is kerteljek, én vagyok az.

Már meg sem lepődtem azon, hogy a szobámban is kitakarítottam.

Alvászavarokkal küszködőknek volnék szíves ajánlani a Pénzügyi jog I-II.-t (Szerk. Dr. Simon István). Szeretettel. Egész nap pótcselekszem.
Először is: főztem - majd megfogadtam, hogy többé nem hiszek az öregasszonyoknak, hogy "friss, egészen zsenge", mert úgysem az. És már most félek, hogy mi lesz, ha egyszer nekem kell ráböknöm egy húsdarabra a hentesnél, hogy "azt a szép felsálat/bélszínt/csirkecombot kérem", amikor gőzöm sincs, milyen a szép hús, különben is a hús nem is lehet szép. Vagy amikor az én döntésemen múlik majd, hogy a család mennyei karalábét eszik-e mosolyogva és az év hátralévő részében ilyet kérve, épp, mint egy maggi-reklámban, vagy pedig búsan rágcsálja a fás kőkeménységet, amíg be nem libben Hanna Sural doktor és ki nem pucol minket a képből valami csúcsszuper csírairtó keszőcével.
Másodszor: mostam, méghozzá kézzel. Mondjuk ennek legalább volt valami értelme, mert az új felsőimet így záros határidőn belül hordhatom, mert a ma reggeli (vagy tegnap esti) mosásba hogyhogynem még az sem került be, ami akár mehetett is volna....

Szóval így állunk, azaz sehogy és még a kutyát sem tudom a teraszajtó külső felére terelni, ergo bent hasal a konyhában és rém elégedett a teljesítményével. Legalább ő.

Már hogy is lehetnék kipihent, amikor forgolódtam egész éjjel, aztán a gardrób ajtajának csapkodására ébredtem. És most az öröm leghaloványabb sugarával sem tölt el, hogy ott a pénzügy, mint olyan, meg a spárga, ami csak a főzésre vár, meg a kiskutyám, aki a jutalomba kapott citromos nápolyi után úgy húzott el a vérbe, mint Kákalaki Akka és csapata. És vicces, mert ha megszökik és hazajön a hívásra, akkor már nem lehet megszidni, mert mi van, ha félreérti és legközelebb már nem is jön vissza. Szóval megkötöttem és fél napra megvontam tőle a citromos nápolyi adagját. És tudom, hogy hiú ábránd, ez a kutya semmiből sem tanul. Mert megérdemeljük. Meg mert a kutyaidomítás sosem ment a családban.

Pedig akár boldog is lehetnék. Sikerült tegnap elköltenem az ajándékpénzt, amit szombaton akartam, de akkor a környezet nem volt alkalmas racionális fogyasztói döntések meghozatalához. Ám amíg van az Örsön az Árkád, nem aggódom. És valaki magyarázza meg, egyrészt mi kerül egy nyamvadt bikinin nyolc-tízezer forintba, másrészt arra a nyamvadt bikinire miért kell undorító fröccsöntött műanyag-/napon garantáltan átforrósodó fém-/elkerülhetetlenül szúrós izé-/hatalmas és ennek köszönhetően viccesre barnító horgolt csicsákat tenni, pláne a két kosár közé?! Szóval nyilván velem van a gond...

Valaki kiírhatná nagybetűkkel, hogy elkezdődött a vizsgaidőszak. Habár talán időm az van. Amúgy meg tegnap a karzaton és a színpadon egyaránt elszabadult a pokol. Mert a paróka leesik, a kacsának pirosan villog a feje és nem hagyja abba a hápogást, nincs lerúgnivaló üveg és egy szinttel feljebb a manók beleírják a sudoku magazinomba, hogy "I LOVE JULI", aztán a Csucsu egy tekercs szicsót elkezdett módszeresen letekerni és minden szabad felülettel fizikai kapcsolatba hozni, majd mindezt három másodperc alatt eltüntetni, amikor bejött a Foczmann. Tanulság: halkan röhögni nem lehet.

Ma elindultunk Budai Pasával a csentrocsittába, és. Há-négy. A megállapítás: a divatvilág meteorológiáját valami egészen más alakítja, mint a Földét. Ott kezdődött, hogy szandál a Mountexben nem nagyon volt, ellenben téli, hiperbélelt és hőtartó, ám szuperlélegző túrabakancsból soha-nem-látott széles volt a választék. Aztán a Váci utcán már csak kisebb sokként ért, hogy még fűtenek az üzletekben. Fura is volt ezek után könnyű nyáriban hamburgerhúst sütögetni a teraszon, kólával, sörrel.

hosszú hétvégét csak kínokká nyújtja a hat abigél három nap alatt. mindezt fokozandó, ülni se tudtam a tetanusztól. budai pasa cserébe mindig várt a hősök terén. a bébiszittelés meg nem is ment annyira rosszul, még tudom fejből a piroska és a farkast, meg a két kecskegidát (alternatív verzió, mely szerint nevük sári és klári) és a lekváros kiflifőzés nagymestereként is bizonyítottam. az új cajgli csodájára pedig ország és világ jár.

Kiskutyám és a Karcsi, a sípolós gumisün között teljes a szerelem. Én pedig rém hálás vagyok a tetanusz elleni oltásomnak, hogy mindezt még megérhettem.

Velem mindig történik valami.

El akarják lopni a bringámat.

El akarnak ütni, miközben bringázom.

A lábfejemre rántok egy fotelt.

Elmegyek anyukával vásárolni és megharap egy ketreclakó patkány.

Hát nem isteni?!