Tegnap mégsenem sikítottam jó hangosan, amikor ebéd közben a tányérom és közém megérkezett a plafon felől a skarlátvörös randa pók is. Aztán ma sem. Mert Budai Pasa elhagyta átmenetileg az országot. Emiatt természetesen kornyadozom és úgy érzem magam, mint a csecsemő, akit januárban az inkubátor mellé tettek le a kórház kapujában. És mert bolodbácsival indult a nap. Már a rendelésénél fennakadt egy pillanatra a szemem: krigli Soproni, kis szilva, tejszín, citrom, jég. És baromi gusztustalan, amikor az alkoholban kicsapódik a kávétejszín. Habár a szilva látványát csak egy tized másodpercig élvezhettük Daniellával, de a sört hosszasan itta. Eközben elhatározta, hogy kiművel gyermekvédelemből és elkezdett egy történetet, ami úgy kezdődött, hogy a régi szép időkben egyszer derekasan elverte a feleségét. Aztán volt egy kis Gyurcsányozás, rendőrözés, majd megtudtam, hogy IV. Béla annyira gyenge volt királynak, hogy a második államalapítást a dublőrének köszönhetjük. Kossuth Lajos szimlán egy szemétgeci volt, mert belevitte az országot abba a borzalmas és értelmetlen háborúba, de ő - mármint bolondbácsi - mindent tud a nagy uralkodókról, mert egyrészt ő is az, másrészt az örmény királynő nagyon jó barátnője. Mindezt a szomszéd asztaltól nekem. Ezek után én pótzéháztam, ami már-már leányálom volt :). Végül Ibolyában Vali, Zsüli, majd egy kis Papusz. Itthon meg Alexem. Pihenek.