Reggel nem működött a modem, így a MonorTelt erőst sürgettem, hogy márpedig ma nekem kell net. Aztán jött egy szerelő a kritikus pillanat előtt húsz perccel (ugyanis ekkor lemondtam volna és bementem volna Budai Pasához, hogy felvegyem a tárgyaimat). A jóember a modemcsere alatt végig azt ordította a telefonjába, hogy "adjon isten szebb jövőt", meg hogy ő igazi hazafi és kérésre máris megy a céges autóval felszabadítani a Felvidéket, Délvidéket, Erdélyt és a Kárpátalját. Vegyes érzelmeim között a büszkeséget még nyomokban sem bírtam felfedezni. De azért jól mulattam magamban. Semmi egyébnek nem láttam értelmét.