Határozottan helyrepofozott egy bögre forró tea. Azóta már nem fázom, csak álmos vagyok (miután álmomban négy késszúrással végeztem egy kisgyerekkel, aki amúgy meg akart ölni). Viszont valaki legyen oly jó, és árulja el, hol lehet LondonTea finomságokat kapni. Ha mégsem, akkor kénytelen-kelletlen szíves-örömest, beérem a Milford meggyes-banános csodafiltereivel.

Jah, és tényleg féloldalas vagyok, a derekam, meg a hátam jobb fele minden mozdulatra, nyilall és fáj.

Most szakirodalmat kéne olvasnom... Remélem átjött a női bűnözésről szóló monográfia iránt érzett méla undorom. Délután meg megyünk a Fő utcába lomtalanítani... Remélem érezni az enyhén szólva is korlátozott lelkesedésemet a fájós háttal történő bútorcipelés iránt. Mindegy, este már Budai Pasa fogja hallgatni, mennyire elgyötört vagyok, aztán szuszogva elalszunk.