Napszemüveges, vagánykodós idő van, így még ki is sminkeltem és bombanőnek éreztem magam. Most meg a délelőtt fénypontján gondolkodom, de azistennek sem akar beugrani, min mulattam olyan remekül, holott feltétlenül a lelkemre kötöttem, hogy ezt ma be kell blogolnom. Na mindegy. A délután emlékezetes pillanata a kiskutya, aki önfeledten pisilt a deklasszált bácsi ölébe a Margit-híd budai hídfőjénél.

Ezzel szerintem ki is merítettem mindent, a Harc törvényét elkapcsolom, Budai Pasát várom nagy erőkkel és talán alszom is. Ez utóbbit nem merem biztosra venni az elmúlt napok után. Nadesebaj, jön a majdnem két hét szünet.