Hétfőtől péntekig az egyetemen. Nagyszerű. Viszont ha szerencsém van, elmélyedhetek az igazságügyi orvostanban és a munkaügyi bíráskodásban, a büntetőeljárás alkotmányos kontrolljaiban, az információs jogokban, a női bűnözésben, magamban, Budai Pasa két szemében, a világban, a mikrokozmoszban, az úszómedencében és ha így folytatom, hatlábnyi föld alatt. Sőt! Ott lesz csak igazán időm!

Persze mindehhez az kell, hogy az összes órát sikerüljön felvennem, amit terveztem. Szerencsére a nagy részük legalább ötven csillogó szemű, tudásvággyal vastagon meghintett, érdeklődő kisdiák számára lett meghirdetve. Hejehuja!

Amikor felébredek, megsaccolom, hogy mennyi az idő és attól függően kipattanok "frissen" a paplan alól (ilyenkor szokott az óra hajnali fél hetet mutatni az általam totózott kilenc helyett), vagy gyorsan visszacsukom a szemem (ilyenkor is gyakran mutat fél hetet az óra...), de szorosan ám, hátha még visszaalszom. Ez utóbbi lehetősége vetekszik a sanzonéneklő gyilkosbálnáéval, de nagy néha mégis sikerül.

De! Ma semmi okom a panaszra. És a kávé is készen van. Valim is hívott. Köszöntem.