Mi lenne, ha egyszer az én édes anyám kivételesen a saját cuccait tenné tönkre a mosással? Vagy mi lenne, ha véletlenül én nem figyelnék csak egyszer is? Ez utóbbiba bele sem merek gondolni...

Van egy olyan hülyécske érzésem, hogy Anyuka elbagatellizálja az ablakpucolást. Nyilván azért, hogy ne érezzem a kibaszást abban, hogy nekem kell megcsinálnom az egészet. Jelezném, ez még próbálkozásnak is gyenge van, volt, lesz. Pláne, hogy egy levegővel sorolta még a további tennivalóimat a nap hátralévő részére. Kedvenc instrukcióm a padló vértelenítése céljából eszközölt felmosás a hűtőszállítók érkezése előtt, mert a kiskutyám pillanatnyilag inkább hallgat a Bloody Maryre, mint a Mankára.

Jane Austen Emmája az a könyv, aminek az első háromszázkilencven oldalát az utolsó hatvan oldal kedvéért olvassa el az ember lánya (persze kiadástól függően). Vagy legalábbis Bajkonuri. Igen, szeretek régimódi szerelemről olvasni. Igen, túlságosan - és nem nagyképűségből - magamra veszem Emma Woodhouse karakterét. Igen, most vagyok túl az utolsó hatvan oldalon.

Zavarba ejtő ez a könyv. 

Hűtőügyi katasztrófa itthon. Boldogság Zuglóban. Orsidrága Budapesten.

A Holdat csak a Föld nevű bolygó jól felfogott érdekében nem lövöm le. Kell az az ár-apály. A menstruációt mondjuk már megkérdőjelezném. Viszont mindezeket megelőzően Alexem, Diocska, Hajni és Mónika közreműködésével akkora falrepesztéses-sírvaröhögős-asztalraborulós-térdcsapkodós Libagyűlést rendeztünk tegnap este Pókerkocsmában, hogy még a trombitafolyondár is beleremegett olykor. Természetesen szolid mennyiségű alkohol elfogyasztása közepette. És Új-Zélandig az exek meg sem állnak, mint megtudtuk.

Hétfőtől péntekig az egyetemen. Nagyszerű. Viszont ha szerencsém van, elmélyedhetek az igazságügyi orvostanban és a munkaügyi bíráskodásban, a büntetőeljárás alkotmányos kontrolljaiban, az információs jogokban, a női bűnözésben, magamban, Budai Pasa két szemében, a világban, a mikrokozmoszban, az úszómedencében és ha így folytatom, hatlábnyi föld alatt. Sőt! Ott lesz csak igazán időm!

Persze mindehhez az kell, hogy az összes órát sikerüljön felvennem, amit terveztem. Szerencsére a nagy részük legalább ötven csillogó szemű, tudásvággyal vastagon meghintett, érdeklődő kisdiák számára lett meghirdetve. Hejehuja!

Amikor felébredek, megsaccolom, hogy mennyi az idő és attól függően kipattanok "frissen" a paplan alól (ilyenkor szokott az óra hajnali fél hetet mutatni az általam totózott kilenc helyett), vagy gyorsan visszacsukom a szemem (ilyenkor is gyakran mutat fél hetet az óra...), de szorosan ám, hátha még visszaalszom. Ez utóbbi lehetősége vetekszik a sanzonéneklő gyilkosbálnáéval, de nagy néha mégis sikerül.

De! Ma semmi okom a panaszra. És a kávé is készen van. Valim is hívott. Köszöntem.

Amióta lemekegtem, hogy siralom, azóta nem csinálok semmit. Jól kibasztam az ablakokkal.

Ablakot pucolok. Siralom.

Ha a kismadárra windexet fújunk, attól jobb lesz neki. Ezt Sándor tanácsolta, amúgy. Minimum megtanul repülni, gondolom én. Ha mégsem, akkor megiszunk háromszor két sört hatszor. Ezért külön köszönet a hónapokkal ezelőtti CKM-nek.

Hazatértem nyugatról, holnaputántól megyek keletre.

tegnap gazdagabb lettem egy fotózógéppel. amolyan kis farzsebbőlkicibálós-csípőbőltüzelős darab. arra rájöttem, hogy magamről bármennyi portrét képes vagyok készíteni. exhibicionizmusomat mi sem támaszthatja alá hitelesebben, mint hogy ezt ezennel meg is osztottam a nagyvilággal. köszöntem.

Apám gyűlöletáriáját hallgatni éppen olyan kellemes élmény, mint kénsavval szájöblíteni, sünt szülni, hollóval műttetni a szürkehályogot, vagy nyereg nélküli bringával indulni a Tour de France-on. Viszont a buszvezető megjegyzett délelőttről és gimisnek nézett. Tíz perce.

Most pedig már meleg a kolompérfőzelék, úgyhogy ajánlom magamat. Valamit meg majd le kell öblítenem az Asztronautának köszönhető Katzensprung száraz fehérrel. Adjon rá valaki alkalmat...