Ha egészen korrekt akarok lenni, akkor élveztem is a nettelenséget BudaiPasánál. Nem nagyon, persze, de egy kicsit igen. Merthogy ott akkor tényleg tanulni kellett, nem lehetett félóránként megnézni, gondolt-e ránk valaki és a legvégén már a viagrás spamnek is örülni. Minderre a kényszerre csak ráerősített a tévé, amiből az m1-en a hangyák harcát nézhettük, az RTLKlubon valami folyós űrlény szorult a képernyő és a sugárzott műsor közé, a TV2 pedig egész tűrhető volt a képminőség, ellensúlyozásképpen, sikerült is kétszer szembesülnöm Liptai Claudiával, aki mind a két alkalommal megcsillogtatta, mennyire borzalmas a magyar nyelv iránti érzéke (a gyk.: az a nő nem tud beszélni). Jah, és BudaiPasával teljes egyetértésben megállapítottuk, mennyire gáz, ha valakit csak úgy ismernek ebben az országban, hogy BBÉvi, VVSzabi, "VendégünkPécsiIldikóMenyePártosCsilla". Ezt nyilván nem elsőként és nem is utolsóként tettük, gondolom én.

Jah, és ha már, akkor este Menyasszonytánc. És most csinálok BudaiPasának egy kakaót.