Már hogy is lehetnék kipihent, amikor forgolódtam egész éjjel, aztán a gardrób ajtajának csapkodására ébredtem. És most az öröm leghaloványabb sugarával sem tölt el, hogy ott a pénzügy, mint olyan, meg a spárga, ami csak a főzésre vár, meg a kiskutyám, aki a jutalomba kapott citromos nápolyi után úgy húzott el a vérbe, mint Kákalaki Akka és csapata. És vicces, mert ha megszökik és hazajön a hívásra, akkor már nem lehet megszidni, mert mi van, ha félreérti és legközelebb már nem is jön vissza. Szóval megkötöttem és fél napra megvontam tőle a citromos nápolyi adagját. És tudom, hogy hiú ábránd, ez a kutya semmiből sem tanul. Mert megérdemeljük. Meg mert a kutyaidomítás sosem ment a családban.

Pedig akár boldog is lehetnék. Sikerült tegnap elköltenem az ajándékpénzt, amit szombaton akartam, de akkor a környezet nem volt alkalmas racionális fogyasztói döntések meghozatalához. Ám amíg van az Örsön az Árkád, nem aggódom. És valaki magyarázza meg, egyrészt mi kerül egy nyamvadt bikinin nyolc-tízezer forintba, másrészt arra a nyamvadt bikinire miért kell undorító fröccsöntött műanyag-/napon garantáltan átforrósodó fém-/elkerülhetetlenül szúrós izé-/hatalmas és ennek köszönhetően viccesre barnító horgolt csicsákat tenni, pláne a két kosár közé?! Szóval nyilván velem van a gond...