Tegnap elsőnek érkeztem Francstattba, vagyis június hetedikén rajtam legalább nem fog lógni (az, aminek tartania kéne), szűkülni (az, amiben kéne tudni levegőt venni), has-, avagy lábszárközépig érni (az aminek csípejig, avagy bokáig kellene érnie) a jelmez. Ennek köszönhetően hovatovábbá bébiszitteltem, vártam az eső végét, becsapattam az eső által (nem állt el, csak úgy tett), végül pediglen szarrá áztam a Fiumei úton tekerve, ahol a temető felőli oldala a járdának arról ismerkszik meg, hogy rajtam kívül három emberszebású közlekedett még rajt: két bringás és egy robogós pizzafutár, aki oly szellemest ragasztott a hordozójára, hogy abban nukleáris, biológiai, vegyi, vagy valami kombinált veszély van. Bár lehet, hogy tényleg ilyen a pizzájuk, vagy méginkább lehet, hogy valójában titkosügynök és tényleg veszélyt hordoz, kinézetre ártalmatlanul. Otthon forró zuhany, borsófőzelék és BLmeccs.

Ma kipróbáltuk a Jövevényt, aki kék-fekete, éppencsaknem terepjáró-szerű, amolyan komoly cajgli. Kávészünet után már az ülés is jó helyre került, aztán letettem a lábam, na ott vége volt a világnak :). Aztán BudaiPasával könnyes búcsút vevénk, hisz az csak egy pár év, és nem csak hívják, de neki mennie kell, én meg várni fogok rá hűséggel. Corelli kapitány mandolinja búsan pengett a háttérben, belőlünk meg nem tört ki a röhögés, mert már olyan jók vagyunk. Mindezek után kevesebb líraisággal megbeszéltük, hogy ma ő telefonál, én meg holnap majd érkezem. Pont.