Alattunk - Babóéknál - dühöngésesen ütik, vágják, fúrják, faragják a lakást. Vígasz és gyógyír lenne, ha legalább laknának nálunk a házban Mágusék, Tündéék, Törpék, de legalább Orkék, Frídom for Középfölde. A lenne azonban pont azt jelenti, hogy nincs ilyen, szóval ennyivót. Cserébe BudaiPasa elhozta nekem a magyar egészségügy - szerinte - rám kalibrált vitaminkomplexét, meg némi vasat orvosi rendelvényre, majd mint egy ordas hangulatú éjszakás nővér, addig állt fölöttem, amíg jó nagy vízkortyokkal magamba nem tömtem egy egységnyit az élet elixírjéből, és javára legyen mondva, hogy ha az van, akkor még a bölcsek kövét is elnyalogattatná velem, ő már csak ilyen.

Van már függöny, lámpa és fagyöngyökből fűzött slózilehúzó (ez utóbbi - is - Budai Pasa kreativitását dícséri), avagy otthonosan élünk, nem vitás.

Túl a nyaraláson is, lényeg, hogy hazaérjünk a formaegyre. Meg hogy amikor a banya a vonaton dühöngeni kezd, hogy huzat van a mi egyetlen lehúzott ablakunk miatt (ami menetirány szerint utána volt) és ha ez nem tetszik, lehet futni a vonat mellett is, még véletlenül se azt mondjuk neki, hogy ebben a korban már nem javallott. Cserébe ne röhögjünk hangosan, amikor ugyanez a banya hatodszor megy el mellettünk, mert nem leli a cuccait, amit az amúgy igen bunkó német helóturisztdiákok arrébbvágtak, hogy leülhessenek a helyére, míg pisilni ment, majd akkor se vinnyogjunk fel hangosan, amikor rájön a turpisságra és elkezd magyarul üvölteni friccékkel, hogy mit szólnának ha őbanyasága most kihajítaná az ablakon az ő cuccaikat, meg hogy ebben volt a lakáskulcsa és mit képzelnek. És akkor nyaralásba odafelé az unalomtól félhülye, fejhangon számolós gyereket (hetvenkilenc, nyolcvan, százezeregy, százezerkettő, százezerfritty, százezerfrütty...) még nem is említettem. Jah, a nyaralás? Az szuper volt. Hehe.