Írom a szakdolgozatot és csak az jár a fejemben, amit Vali adott útravalóul, miszerint ebben a tudományosság látszata a lényeg. És tényleg. Hihetetlenül szabatos és fennkölt tudok lenni ám, ha akarok. És akkor még nekem kell magyaráznom a cébéás pénztárosnak, hogy a napi túlélés elengedhetetlen kelléke a vaníliás krémtúró és a popcorn?!

Kínai kaja és franciakrémes, lakásszerte átható gyöngyvirágillat, beszéljük-meg-most, sértett befejezve úgynagyjából, hapciroham okán lefejelt monitor, kézfej-kilincs ütközet. Tartalmas egy nap, mondhatom. Azon meg azóta csodálkozom, hogy lehet sikeres egy, a celebtörpék főszereplésével ékesített egymást vacsoráztató műsor, ami másról sem szól, csak arról, hogy jól beszóljanak, ha van sapka, ha nincs. És emellett - grátisz - amúgy sem vagyok főzősműsor-rajongó. Most már tévénéző sem. Komolyan, Mr.Bennettnek igaza volt, amikor Kittyn számon kért napi tíz perc értelmes tevékenységet. Habár manapság ez éppen egyenlő azzal, hogy elmondhatom: ma tíz percig sem néztem a tévét. Köszöntem.

Jack Johnson olyannyira, hogy még a mosogatás is elviselhető tevékenységgé válik. Persze kevésbé éreztem volna úgy, hogy kicsellóztam magammal, ha mondjuk két nappal ezelőtt is mosogatok egyet, de akkor még ali ért a mosogató feléig a szennyes, emiatt ugyebár az ember nem melegítteti fel a bojlerrel a vizet, tegnap estére viszont érthetetlen okokból hirtelen még a BUX-index számára is megirigyelendő szökési sebességgel indult meg a plafon felé a mosogatnivaló mennyisége. Jah, és persze a hűtőben is én találok rá a jénaiban a relikviaszámba-menő székelykáposztára, amit ha nem öntök ki a klotyóba, hanem meghirdetem a neten, a British Museum előbb-utóbb tuti jelentkezik. Sparhertangyal, az vagyok ám.

Az égő memória büdös egy nyavaja.

A hétvégén sort kerítettünk a leánybúcsút - ugyebár optimális esetben - követő esküvőre is. Szép volt. Tényleg. Mi meg jól éreztük magunkat, habár kicsit furi volt az Eszterházy-torta után enni a töltött káposztát, meg hogy a vodka túl hamar elfogyott oly módon, hogy amíg volt, addig szemmértékre öntötték a narancslé és a kóla alá a féldeciket, ennek következtében Bogi többször ment felhígíttatni a triplaviszkit valami alkoholmentessel, mint rendelni egy újat, én meg már csak barackleveztem egy után - ez is egy megoldás. BudaiPasa még erőst gondolkozik azon, hogy mit érdemel, mert hősleg tűrte, hogy elrángassam egy csapat vadidegen közé, grátisz kiöltözve (mint a Szaros Pista - köszönjük Zsuzsa levelét; meg egyébként is az én lábamat gyilkolta szét a topán, úgyhogy Bettyt száműztem egy időre az életemből), igaz a kompromisszum része volt, hogy nem nyírja le az arcáról a többhetes - és szerintem egyáltalán nem szalonképtelen - szakállt, valamint hogy nem táncol. Velem lehet beszélni, amíg nem sóskaevésről van szó... Végeredményben kettőkor hagytuk el a tetthelyet azzal a boldog tudattal, hogy Noémi és Gergő eksztázisba esett a nászajándékainktól (ú.m. vasalódeszka, névre szóló takaró per kopf, meg némi szellemi táplálék és az én hihetetlen rátermettségem, amivel elértem a Takoosoknál, hogy egy nappal az esküvő előtt javítsanak már ki egy aprócska, már-már elhanyagolható hibát a plédeken és a két kék bébitakaróból rögvest, de legalábbis huszonnégy órán belül csináljanak már két zöld felnőttet, ahogy azt rendeltem).

Ma reggel némi tevés-vevés után átbuszoztam drKiss budapesti rezidenciájába és azóta is töröm a fejem, milyen és mekkora színes izémicsodát kapjon tőlem a sarokba. Amúgy sosem gondoltam volna, hogy van az a dizájn, amivel jól néz ki a szürke fal, a lila kanapé, vagy a fekete bútor, szóval üzenem, hogy ha nem jönne be a jogászkodás, hajrá lakberendezés, van egy remek névjegykártya-feliratom is a mostani divatnak megfelelően: enteriőr-menedzser. (Ha ezt már mások használják is (mivel nekik is eszükbe jutott ez a remek kifejezés), akkor abból csak az derül ki, hogy még nem foglalkoztattam a számos közül egyik ingatlantulajdonom belakása végett sem lakberendezőt. Amúgy menedzser ma már bárki lehet, csak elé egy megfelelő kifejezést kell találni. Mondjuk a villanyszerelők lehetnének az impulzus-menedzserek, a csatornatisztítók a csőrendszer-menedzserek, a juhászok a legeltetési-menedzserek, a nőgyógyászok a fajfenntartási-menedzserek, a veresegyházi asszonykórus pedig állhatna csupa-csupa folk-menedzserből.) Ennyi voltam.

Mindjárt előkotrom a szőnyegtáskám, a papagájfejes ernyőm és elmegyek átvenni a szittelésre váró Rékát öcsitől. Kéményseprőkkel viszont nem táncolok.

Karácsonyra való ínyencség KT Tunstall Have Yourself A Very KT Christmas-e, már amennyiben a Love Actuallyben szeretném érezni magam valamelyik boldogabb szereplő helyében (tehát nem Emma Thompsonra gondolok, hanem a basszamegező házvezetőnőre mondjuk Hugh Grant nélkül, esetleg csokis sütivel, vagy - igenigen!!!! - Colin Firth társaságában, bár ezzel az erővel lehetnék portugál is, naja). Szóval már tudom, mit fogok dúdolászni halkan, nagyon halkan a hozzávetőlegesen családi Mennyből az angyal alatt, már persze ha éppen nem Abigélen ülök, de ha mégis, esküszöm, az Érted is ég a gyertyaláng helyett akkor valami teljesen oda nem illőt, teszem azt az Előre kurvák, gengsztereket fogom fújni. Oda az való...

Elgondolkodtató, mit ki nem hoz belőlem BudaiPasa Balatoni kiruccanása.

Pucolja a nem éppen sváci bicsakot Norah Jones kevésszámú echte country-számainak egyikére (Creepin' in), amiről most közölte, hogy nem svájci és nem bicska, de ez a történet szempontjából éppen annyira lényegtelen, mint hogy a kisnyúl miért szőrös, vagy miért nem. Jah, csak hogy az almának ne legyen többé vasoxid-íze. Fontos, hogy legyenek céljaink.

Úgy tűnik, nem a Szívek Szállodája a legócskább program, amivel szolgálhatok, mert Budai Pasa inkább azt választotta, most meg épp idejét látta, hogy elmerüljön némi sikatevékenységben, mindjárt meg is nézem, mi a tökömet művel. Jah, és a lottóötös monnyon le!

A tegnapi leánybúcsúról csak azért nem tudok szuperlatívuszban írni (leg-bb), mert a műfajban ez volt az első számmra. Ezzel együtt több tanulságot levontam: a leánybúcsú jó dolog, de ha rajtam múlik, nekem még az esküvűm is titkos lesz, mert nem kívánok Oroszlán Szonját karaokizni teszem azt Budai Pasa fejéért, vagy petrezselymet árulni a Moszkván a direkte erre az alkalomra írt versikével egy fél karért - nem az én műfajom; vannak szavak, melyek a férfitársadalom számára kevéssé ismertek, mint szerencsebugyi, bömbirongyi, vészfaszlista (örökzöld, ó, régi szép idők, no meg HÖK-iroda és Papusz...), ezek prímán fel tudják dobni a társalgást :); ne bizonygassuk hátrányos helyzetünket matekból, mert egyből lesz valaki, aki felajánlja, hogy megtanít deriválni két óra leforgása alatt - körülbelül ennyi idő alatt tudnám elsajátítani az írásban osztást asszem; egy karaoke-partira jutó fahangok száma meghaladja az egészségügyi tűréshatárt, többször ordítottam, idézvén Adyt, miszerint "Fülembe forró ólmot öntsetek", és mindezt csak súlyosbította az a tény, hogy a választott számok felértek egy nyolc évvel ezelőtti Slágerrádió-kívánságműsorral, ami már akkor is elviselhetetlen volt számomra; végül a gavalléria nem veszett ki a férfiakból, a menyasszony meg lett a fél Morrison's2 által táncoltatva, de még én sem mehettem egyedül az éjszakaimhoz, csak felnőtt kíséretben, mindezt Budai Pasa fejelte meg, aki éberen várt. Éjjel az emelet másik felén élő néni kísértetszerű sápítozását hallgattuk újra, miszerint őt most fogják ideggázzal megölni, valaki hívja a rendőrséget. És hogy édes legyen az ébredés, a kedd óta tök passzív lakásfelújító csapat Babóéknál ma (VASÁRNAP!!!) reggel nyolckor újra kalapácsot, vésőt, fúrót ragadott. Gúdmóningsztársájn.

Nem voltam vicces és nem írtam rá a "Noémi leánybúcsú" pólóra még azt is, hogy "2008". Ebben fogok pompázni ugyanis ma a Széchenyi-hegyen.

Vannak nagyon hülye kifejezések. Narancs riasztás... És akkor ők jönnek, vagy mi meneküljünk? Ha pedig megfeledkeznék róla, akkor a bal könyököm furtonfurt emlékeztet, hogy a múlt héten kétszer is odavertem az ajtókerethez nyújtózkodás közben.

Amikor azzal a boldog tudattal lépsz be a lakásba, hogy immáron a táskádban lapul az eheti lottóötöst elnyerő szelvény, akkor eléggé hidegzuhanyos elsőként a hideg zuhany, amit veszel, aztán annak konstatálása, hogy az OTP szerint is nagylány vagy, ergo megértél egy új, marha komoly bankkártyára, harmadik csapásként pedig a ráeszmélés arra, hogy kedvenc Körösztödék elköltöztek. És talán ez az utolsó a legrosszabb az egészben, lássuk be.

festékszag, olimpia, hatékonyság, rosszabbnál már csak jobb szóviccek, rácsodálkozás a házimozi varázslatos rendszerére (aktualitás!), negyven fok hóárnyékban, szabadnapos kalapálók, lemondott-elfelejtett találka, anyagi kilátástalanság, függöny által kizárt ki-belátás, eldobott agy, lapuló magnum mandula nélkül, szívek és szállodák, sarka kata hetek óta a címlapokon (némi értetlenség az orcámon), george clooney nem kell roxynak, meryl streep magyar hangja az ördög pradat visel című nagysikerűben pedig borbás gabi. ennyi.