Elértem a kívánt állapotot. Nem látok, nem gondolok. Alszom.

Meddig tart az út a falig?

Ezentúl meggondolom, elfogadjak-e egy pohár tejet bárkitől is.

Ez a hét is eltelt minden rendhagyó esemény nélkül. Meleg volt, aztán hűvös lett, a cinege is cipészhez megy lassan és nekem is kedvem támadt elszívni egy cigit az erkélyen. Holnaptól megint szolgálom a közt, de addig is drukkolok BudaiPasának, hogy minél előbb végezzen a fotosoppolással és nézhessünk Jóbarátokat.

Igen, mostanában hűtlen vagyok Bajkonurhoz, helyette a flickr közösségét boldogítom. Valahol vicces, elvileg a fényképezésről sok ismerős gondolhatná, hogy Dióskalinál ez genetikailag kódolt, eleve elrendeltetett, előre megírt, ésatöbbi. Hát nem. Nyilván BudaiPasa (a továbbiakban IstenLába) sokat tett annak érdekében, hogy elkezdjek bibékkel, portrékkal, macsakszemmel, vízcseppekkel és fénnyel játszadozni. Valahol ezekben a képekben ugyanúgy benne van az életem, mint a - momentán igen rendszertelenül felbukkanó - bejegyzésekben. Mindez nem azt jelenti, hogy abbahagyom a blogolást, de egy időre biztosan ritkítom.

Kinyaraltuk magunkat Isten Lábával. Jövő héten pedig juszt is kipihenem magam.