Lemenni egy Garabonciás találkozóra olyan, mint valami hippi-idealista látomása: písz, láv, frídám, hepinesz. És mekkora szerencse, hogy nem az üveg Rézangyal, hanem a pohár tört el, amire ráesett. Mindenesetre fájdalmas volt elsőként távozni, hogy az utolsót elérjem, de talán WeePee megemberli (ezt így írják???) magát és leül, mint Micimackó a gondolkodó sarkocskájába összevakerálni néhány emlékfoszlányt a kedvemért - csak nem érzi magát majd sokkal öregebbnek ennyitől*... :))))

Ma este pedig Riddim Colony a Dürer Kertben.

*Új ideológia született ugyanis: minden egyes perc, amire nem emlékszel olyan, mintha meg sem történt volna, azaz pont annyival vagy fiatalabb... Nagy bölcsesség, nem vitatkozom. :)