Én most már tényleg nem tudom, mi van velem, de rám tört a közléskényszer, úgyhogy íme!

Nagyvilág!
A táskámnak kihányt vilmoskörte szaga van. (Igen, tudom milyen az. Csak hogy ne kötözködjön senki. Kösszép.)
Úgy nagyjából ennyi.

Azt hiszem, nekünk elteájékásoknak a legtöbb szóvicc Földivel kapcsolatos (ú.m. Isten Földi helytartója, Kívánok minden Földi jóban gazdag karácsonyt, ésatöbbi). Valamiért sem Mezey, sem Karácsony, sem Erdei (az egyik forevör szvíthárt), sem Pokol (bár ő csak a polisoktól kölcsönvett fosszília, bár van egy Samunk is, ha már...), de még Albert Albert sem mozgatta meg/rombolta le úgy karunk humorát, mint fent nevezett. A címben szereplő rettenet pedig az imént jutott eszembe (ezzel feltehetően nem vagyok egyedül, mármint hogy ilyesmi felötlik bárkiben a rendünkből), és mielőtt megosztanám a nagyvilággal, tájékoztatásul közlöm, hogy először Esztit hívtam fel vele. Barát vagyok-e?

Kávé nélkül félreértettem, hogy nem gond ha az ihatatlan kommersz neszkávé mellett felbontom a rendes Nescafé-típusút is. Ma reggel anyuka megvilágosított, persze mindez nem segített a korábbi napok holdkórosságán. Viszont abban biztos vagyok, hogy Jóna néni rémes ízléssel és páratlan nagyothallással van megáldva, azt hiszem ellentámadásba lendülök (vagy átmegyek és szétverem a tévéjét). Vagy legalábbis hatástalanítok.