A Csak szex és más semmiről sosem gondoltam, hogy mutatott volna bármi újat, leszámítva, hogy tényleg nem tudom elképzelni, hogy lehet úgy leparadicsompürézni a falat. Mégis mindig megnézem és igen, a gyanta felkínálása reggelire tényleg vicces, Ali tényleg hűha, Szabó néni tényleg mindig ennyire kíváncsi, és a rendező mindig dohányzik.

Nem, nem a Bailey's szól belőlem. Hanem a próféta.

Nem tudok köpni és szeretem a Bailey's-t.

a jóisten úgy gondolta, rászabadítja a magyar társadalomra bajkonurit.

ezúton is köszönöm a türelmét mindenkinek, aki kezdte már elveszíteni.

Csak hogy még annyira se legyen jó, a bölcsességfogam is akcióba lendült. Mondjuk számíthattam volna rá, nem a rám jellemző optimizmusomból fakadóan, hanem mert a polgári kiváltotta stresszre így válaszol a szervezetem. Tényleg jól kibasztam magammal.

Nyolcat tüsszentettek a harmadik emelet hatos lakásában. Egyéb említésre méltó esemény nem történt.

szerdán visszatér a tél. nem lehetett volna péntek? csak most az egyszer! nincs kedvem alagutat ásni a dorozsmai utcai hómezőbe, hogy bejussak vizsgázni! arról nem is beszélve, hogy úgy volt, FEBRUÁRIG tavasz lesz, nem? akkor most miért? csak mert maglódon van a télikabátom, így nem elég, hogy ásnom kell majd, még szét is fagyok. bár persze ásás közben kimelegszem majd. minden rosszban van valami jó.

Elalvós, belvároson végigszáguldós, sorbanállós nap, amit megkoronázott a kávé és hogy Joanne Harris rúnajeleit sikerült harmadával olcsóbban (igenigenigen!!!) megvennem a mától kedvenc antikváriumomban. Aztán az eladóval hosszasan siránkoztunk, míg a bankkártya-leolvasó kínlódott, hogy egyikünk sem kapott idén sokat arról a könyvlistáról, amit összeállított, mintegy megkönnyítendő, a szerettei dolgát (a Rúnajelek is szerepelt rajta - a gy.k.). Majd eltársalogtam anyukával, egy krisnással és még a hetvennégyest is elértem. Most azon morfondírozom, mitől jégcsoki a jégcsoki hány tételt ütemezzek be a délutánra. Este 101. Lilibárónő.

Én most már tényleg nem tudom, mi van velem, de rám tört a közléskényszer, úgyhogy íme!

Nagyvilág!
A táskámnak kihányt vilmoskörte szaga van. (Igen, tudom milyen az. Csak hogy ne kötözködjön senki. Kösszép.)
Úgy nagyjából ennyi.

Azt hiszem, nekünk elteájékásoknak a legtöbb szóvicc Földivel kapcsolatos (ú.m. Isten Földi helytartója, Kívánok minden Földi jóban gazdag karácsonyt, ésatöbbi). Valamiért sem Mezey, sem Karácsony, sem Erdei (az egyik forevör szvíthárt), sem Pokol (bár ő csak a polisoktól kölcsönvett fosszília, bár van egy Samunk is, ha már...), de még Albert Albert sem mozgatta meg/rombolta le úgy karunk humorát, mint fent nevezett. A címben szereplő rettenet pedig az imént jutott eszembe (ezzel feltehetően nem vagyok egyedül, mármint hogy ilyesmi felötlik bárkiben a rendünkből), és mielőtt megosztanám a nagyvilággal, tájékoztatásul közlöm, hogy először Esztit hívtam fel vele. Barát vagyok-e?

Kávé nélkül félreértettem, hogy nem gond ha az ihatatlan kommersz neszkávé mellett felbontom a rendes Nescafé-típusút is. Ma reggel anyuka megvilágosított, persze mindez nem segített a korábbi napok holdkórosságán. Viszont abban biztos vagyok, hogy Jóna néni rémes ízléssel és páratlan nagyothallással van megáldva, azt hiszem ellentámadásba lendülök (vagy átmegyek és szétverem a tévéjét). Vagy legalábbis hatástalanítok.

Talán az elmúlt napok csúcspontja a Katimama által reciklikált (avagy famíliánkra szabott) KétLotti-történet. Valóban nincsenek csodák, kivéve talán a mama egyre érdekesebbé váló kombinatorikai készségét. Kár hogy ezt a csontot is lerágta már a Harlequin és Hálivúd. Úgy ezerszer. Bajkonuri meg csak annyit tudott hebegni, hogy "De-mama-ez-nem-így-működik...", mire jött a válasz miszerint "dehogynem-hát-a-nagyapád-is-tudod-te-jól-mi-miatt-kezdett-el-nekem-udvarolni!". Ez pedig már egy másik lerágott, szívszorító, könnyfakasztó történet. 

negatív bejegyzés, karácsony, vírus és a hozzáállás együttesen - finoman szólva - sem lendített át a polgárin szóval most pálfordulunk, szemléletet váltunk, fegyvert töltünk, rakettát, vagy legalábbis csillagszórót izzítunk, megszívjuk magunkat és nem hívjuk még véletlenül sem szászy-schwarz gusztávot svájcisvarc gusztávnak, ahogy azt valaki megtette pár éve a pázmányon.

[mert ugyan orsidrága nincs itthon, hogy rajzoljon nekem vastag, zöld alkoholos filccel tetkót a lábszáramra, vagy legalább a kezembe nyomja szerencsétlen sorstársak aranyköpéseit, hogy a legnagyobb vizsgaparában is könnyesre visongjuk magunkat olyanokon, hogy a beteg joga a kegyelethez való jog, de amikor mindez eszembe jut, akkor olyan, mintha. és mindenki drukkoljon, hogy budai pasa is végre fellélegezhessen. :)]

nem szeretem a polgárit, nem szeretem a vizsga és a búcsúzás előtti utolsó pillanatokat, nem szeretem a paradicsomos káposztát, nem szeretem a vérvételt. rohadt polgári!

A Kormány és a minisztériumok dolgozói vajon a csap elzárása óta hányszor próbálták a feszültséget oldani a válság miatt ezzel a szörnyűséges szóviccel, mint "Gyerekek, gáz van: nincs gáz."? (Nem lehet, hogy ez csak nekem jutott eszembe! Ugye nem?!)

Délután: 

- Mi a fene az a Happy New Year kétszáz gramm? 
- Anyu, az nem kétszáz gramm, hanem kétezerkilenc.

Este:

Minden szép kint van: az angyal, anyukám, apukám és Dávid segge. - mondta anyuka és elégedetten körbenézett a szobájában.