Miami hejho. Hihi.

Gyakorlatilag már csak egy vásárlás (naptej, fogkrém, dezodor) és minden megvan ahhoz, hogy jó legyen nekem Miamiban. Hétfő óta úgy viselkedem, mint akinek besózták a seggét, és különféle idióta és félidióta dallamocskákra énekelgetem, hogy "Megye-kameri-káááááááááááááááába". Na jó, szerintem ez érthető.

Nakérem, összehoztam, kezemben a jegy, az útlevél, az engedély és a biztosítás. No meg a mézesmálna és a bor. Szervezőzseni-e vagyok?

Ráhangolódom az útra és megnézem a CSI:Miamit. Hihi.

tegnap óta zajlik az egy-heted-van-megszervezni-az-utat-miamiba. egyelőre jól állok.

Ma megérkezett A Telefon. Úgy tűnik, a szimpátia fejhosszal nyert, ha minden jól megy, április elsejével beszállok a buliba. Aztán meg Terézanyut olvastam. Öt évvel ezelőtt nem tetszett, most meg mégis. És teljesen irracionális volt, hogy ülök egy jóillatú buszon és mihelyst a könyv végére érek, körülnézek, hogy hátha akad egy terhes nő, vagy kisöreg, akinek átadhatom a helyem. Pont ennyit tanultam Kékikatától. Arról viszont nem írt, hogyan szervezzek meg egy utat Miamiba egy hét alatt úgy, hogy nincs útlevelem, repjegyem, beutazási engedélyem. Szóval most figyelj, Terézanyu!

úgy döntöttem, önnevelésügyben ezentúl monopolhelyzetbe hozom magam. punktum.

nyögvenyelős. nem megy ki ennek a hétköznapi szócskának a perverzitása a fejemből. pedig már próbáltam abbát is hallgatni. na, mondjuk az jelen pillanatban nem is volt jó ötlet. lényeg a lényeg: A - perverz vagyok, B - hülye vagyok, C - mindkettő, D - egyik sem, E - nem tudom. és azt hiszem, nem ezzel a blogbejegyzéssel érném el leendő munkáltatómnál, hogy csakis engem akarjon alkalmazni. hacsak nem perverz. vagy hülye.

jabazmeg, nem jó dolog a várakozás. nagyon nem az.

Túl vagyok életem első igazi állásinterjúján, ezzel együtt az első doktoros bemutatkozásán és mindezt megkoronáztam egy rettentően sikeres turkálással.