a hőség lassan átveszi a hatalmat az életem felett, a fél éve még mozgásképtelen mamám ma effektíve utánam szaladt elköszönni, a körömvirágban mégiscsak dúl az élni akarás, budaipasa még mindig nem itt.

anno azt hittem, ennyi idő után beleőrülök abba, hogy egy senki vagyok. mostanában kezdek rájönni, hogy a szabályok a pál utcai fiúk óta nem változnak, csak már nem rágunk gittet és nem kell meghalni azért, hogy piros tintával és csupa nagybetűvel írják a nevünket. persze változott is a helyzet, nem is keveset, de abszolúte ellentétes hatásként már nem is érdekel annyira. igen, a munkahelyemről beszélek, meg a kollégáimról. de persze lehetnének a kolis szobatársaim, a csoportom a kocogás közben fényképezőkkel, vagy az a pompomlány-csapat, akik közé jön egy új lány, akit majd a vezérüknek választanak, de csak miután rájönnek, hogy mennyit veszített a csapat azzal, hogy az arrogáns cicalány vezetésével kiutálták.

mindenesetre éljen a citromos gösser, meg hogy budaipasa már több ideje ment el, mint amennyi hátravan az érkezéséig. és persze a világbéke.

tegnap kertem, ma pedig bejön a nagyfőnök az irodába és megkérdezi dióskalit, mégis mit csinál a fellebbezéssel a feje alatt az asztalra borulva, mire dióskali két béhattal a gyomrában közli - szemrebbenés nélkül -, hogy a felterjesztésen gondolkodik. aztán ebédre lett roboráló sült oldalas a mester utcai hentesnél. meg egy nagy felfedezés és meglepi budaipasának, ha pedig valaki nyolcvanéves játékmackót szeretne örökbe fogadni, tudok egy tuti helyet.

egyre érdekesebb az életem. rosszkor, rossz helyen.

beelegeltem és kinyíktam magam. kicsit. budaipasának. papusznak. orsidrágának. lassan be is fejezem és elhúzok a zuhany alá, mert szagom van. aztán lefekszem aludni, mert a spanyolok csak pattogtatják a dzsabulanit, ehhez meg most fáradt vagyok.

mindezeken túlmenően akartam valamit írni a szénhidrátokról, gézamacskáról, a tegnapi palacsintahegyekről, meg a vámpíros könyvekről, de nem megy.

aljasul támadott, először a torkom fájt, most meg már az egész fejem és - bár elég hülyén hangzik, de - viszket az arcüregem. ez a nátha csak azért bocsátható meg júniusnak, mert nincs is igazi nyár. már ha ez vigasztal bárkit is. amúgy most csak nyíkni tudok, szóval abba is hagyom és tovább olvasok.

1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye?
Bovaryné. Már a könyv elején meghalhatott volna és akkor nem kellett volna még kétszáz oldalon keresztül húzni.
2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?
Csokoládé, A Gyűrűk Ura, Nászjelentés, Anne-sorozat, A két Lotti, Szerelem a kolera idején, Az időutazó felesége, Én és Ők-Ő és Mi-Mi és Ők, Twilight-saga, Britta kiönti szívét, Bezzeg az én időmben, Büszkeség és balítélet, Tüskevár...
3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?
Nem olvasok ilyesmit, bár a Harry Potterben a csövekben közlekedő izétől féltem. :)
4. Mit használsz könyvjelzőnek?
Szórólap, papírzsepi, akciós kupon, sajtpapír. Bármi, ami erre alkalmas, de ölök, ha valaki behajtja a lapok sarkát - ez alól csak a papa kivétel.
5. Mikor szoktál olvasni?
Békávén-parasztbuszon-vonaton-utcán (nevetek és sírok is, ha éppen olyan résznél tartok és ez jellemző), ágyban, fürdőkádban, Eszterre várva, ebéd közben (ilyenkor éppen beleznek, boncolnak, ölnek-halnak)...
6. Mi volt az első könyved amit olvastál?
Csuka Edit: Kati - már ha azt a több tonnányi mesekönyvet nem vesszük, ami megelőzte eme irodalmi remekművet. Nem is volt elég, utána rögtön Az Ezüst-tó kincse jött, voltam vagy hat és fél, a nagypapám meg laza. :)
7. Puha kötésű, vagy kemény fedeles?
Is-is. Van egy-két ronggyá gyűrt kedvencem, és néhány nagy becsben tartott keményborítósom.
8. Mit olvasol most?
Sillvana de Mari: Az utolsó tünde.
9. Hányadik oldalon jársz?
171.
10. Rajta hagyod a kezed nyomát a könyvön? (Belefirkálsz, tönkreteszed véletlenül, leeszed...)?
Néha beleírom a nevemet, de leggyakrabban telemorzsázom, esetleg lecsokizom, vagy szétáztatom, mert zokogok. És egyszer az Egri csillagokat belejetettem a kádba.
11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe az elolvasásában?
Volt már rá példa.
12. És az oldalszám?
Semmiképpen sem.
13. Hátralapozol, hogy tudd mi lesz a vége?
Ritkán. Meg is bánom rögtön.
14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?
Nincs elég hely felsorolni, mit olvastam többször. Az biztos, hogy a Bovarynét csak egyszer...
15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?
Nem. Még.
16. Eladod/elajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk?
Még a Bovarynét sem passzolnám el.
17. Még a buliba is magaddal viszed az aktuális olvasmányodat, vagy csak otthon olvasol, vagy esetleg más meghatározott helyen?
Általában a buliba is békávéval megyek...
18. Tényleg olvasol a mosdóban?
Előfordul.
19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod a megvett/megveendő/elolvasott könyveket, vezetsz olvasónaplót?
A rendszer az, hogy nincs rendszer. A katalógusom pedig utoljára két éve volt frissítve.
+1: Még valami?
Nem érdekelnek a műfaji határok.

Ennyi.

legyen még oly pici esküvő, akkor is egy csomó szervezni-, tenni-, át- és meggondolnivaló lesz vele. amit nem itt fogok elkövetni... a jelszó: bajkonur nem esküvő-blog. :)

tegnap elmentünk budaipasával quimbyre és megadtuk magunkat. :)

elfelejtettem megnézni a cég hangját, úgyhogy most a neveletlen hercegnővel fogom büntetni magam.

budaipasa végre itthon.

ma kiderül, lehet-e pudingot főzni a laktózmentes tejből.

beszüntetem a telefonálgatást, a szervezést és azt - mintegy habot a tortán - a meggyőződést, hogy ha egy meglepetésbulit szervezünk, akkor első körben az a lényeg, hogy maga a helyi celebritás ráér-e. de főleg a telefonálgatást és a szervezést szüntetem be, mert meguntam. minek is, ha pusztán egyoldalú tevékenységről van szó, amitől egy idő után egyre jobban fázom.

írtam egy bejegyzést ahelyett, amit szerettem volna és most ezt is inkább kitöröltem. ennyi.

budaipasa elhúzott donpepébe. edina húszperces lelkifröccse után pedig idegi alapon itthon csak egy doboz vaníliás négercsókot nyomtam be húsz perc alatt - mondjuk az finom volt, és egyet adtam budaipasának is és mindezt szigorúan a rettentően egészséges és nem hízlaló saláta után -, de birodalmi lépegető nélkül asszem mégis boldogabb lennék. ráadásul ma úgy megörültem a nyugalomnak a távozása után, hogy jött is az ihlet és fél hatig bent ültem az irodában egy észrevétellel. én mondom, egy olyan helyen, ahol nem fizetnek a túlóráért (jó, lassan rendes munkaidőért sem), ez minden, csak nem normális. persze mit várjon az ember lánya attól a közigazgatástól, ahol azért nem kaphat egy osztály új vezetőt, mert a régi a papírokat nem hajlandó aláírni, bujkál a humánpolitika és a vezetői elől és inkább elmegy táppénzre.