Budaipasa babzsák-kanapét tervezett itthonra, az ismeretlen nő pedig egy hosszas vallási eszmefuttatás végén azt felelte: "Jó-jó, de én nem vagyok Krisztus". Mit ne mondjak, igaza volt.

szusira gondoltam és amikor hazaértem, budaipasa megkérdezte, rendeljünk-e. :)

birodalmi lépegető pedig úgy érzi, porig kellene sújtania a hálának pusztán azért, mert bejön és hangsúlyozottan nem csinál semmit. meg kell hagyni, nem értek vele egyet, de ez nem túl hosszú és még kevésbé gyümölcsözően együttműködő pályafutásunk során gyakrabban volt így, mint nem.

reggel a parasztbuszon már kezdtem európában érezni magam, erre nem összeszedtük négy megállóval arrébb a pár perccel korábbi, tragikus hirtelenséggel lerobbant járat százötven utasát? egyből visszatértünk a balkánra... :)

az irodában délelőtt nem lepődtem meg, délután viszont annál inkább.

• ab délelőtt: vicces dolog a haragtartás, mert egy idő után több erőfeszítést igényel a fenntartása, mint az elfelejtése (erre vagy rájön az ember idővel, vagy nem), de a legjobb, ha úgy csinálja bárki is, hogy nincs miért erőlködnie. dióskali pedig nem ment bele piti játszmákba, hiszen minek, erőlködjön, aki akar.
  mindeközben rájöttem, hogy napjaim egyharmadát egy olyan helyen töltöm, ahol - kevés kivétellel - mindenki azt várja el, hogy még nála is felnőttebbként (van rá jobb szó?) viselkedjek. jól kibaszok velük és nem fogok.
• ab délután: a gólyahírt még a birodalmi lépegetőtől sem sajnálom.

a maglódon alvásban pedig a legtutibb a barackos csirke és az esti telefon.

interurbán katarzis.

rájöttem, hogy a blog a problémamegoldás csúcsa. az eléggé szar dolgokat is le lehet úgy írni, hogy utána már csak nevessek rajta.

most pedig veszek egy forró fürdőt akciósan és kialszom magam, mert holnap a gvadányin kezdek. szerdától aztán zugló.

gondolom, most acélbetétessel kellene seggbe rúgnom ezt a hétvégét.

a tegnapi doktoreszti- és doktororsi-mulatság jó példa volt arra, hogy hogy lesz az utolsó troliból első kisföldalatti. de ha igaz, amit csucsu mondott, legalább nem vártuk meg instantban, amíg elkezd vér folyni és átmentünk szilvupléba, ahol egy idiótának magyaráztam angollal vegyes magyarsággal (abban sem voltam biztos hogy melyiket érti) a magyarok nevör drink sör áftör bor. nem értette az istennek sem, hogy nem kérek a söréből...

figyelemmel a tegnap estére, a mai quimby azt hiszem kultúráltabb mederbe kerül. a legnagyobb előnye pedig, hogy budaipasa is ott lesz. :)))

Életem gyógypedagógus értelme bevonult a konyhába egy zacskó mirelitzöldséggel, egy csomag minivirslivel, egy kozervgombábal és egy konzerv-vörösbabbal, illetve egy flakon majonézzel. Várom, mi lesz belőle. (Ápdéjt, bejött egy késsel NFL-t nézni.)

Úgyamúgy nem igazodom ki az embereken, nem értem, hogy a vakszerelmen kívül mi tud becsábítani egy pasast egy salsa-klubba, hogy a negyedik iksz elején hogy nem tudja bárki is feloldani a fájlok írásvédettségét, meg azt sem, hogy hogy fogyhatott ki a Kánaánban a nógrádi ropi.

tegnap az anyatej fogságában c. film kezdetekor kikapcsoltuk a tévét.