Már csak két nap van hátra a teljes lazulásig, holott két hete még úgy terveztem, hogy fenét maradok itthon szeptember 30-a után, jobb lesz nekem október közepéig a Madarász utcai ingergazdag környezet. Persze mindenki szuperkedves lett így az utolsó napokra, kivéve Mérit, aki hatványozottan hozza a formáját (de mindig vigaszt nyújt a száján terpeszkedő herpesz látványa...). Így a végére eléggé elegem lett az emberekből.

Egyre nehezebb az ébren maradás is annak ellenére, hogy már este fél tízkor kidőlök. Egyrészt a hátára fordított teknősbéka is kecsesebben és könnyedebben mocorog, mint én, másrészt nagy felfedezésem, hogy az éjszakai pisik száma a trimeszterekével megegyezik. Mindez együtt nem túl pihentető. És akkor még az egyre inkább a szülés körül forgó gondolataim is hozzáadódnak a káoszhoz, amit csak a frissen kiteregetett babaruhák tudnak ellensúlyozni, meg BudaiPasa dörmögése.