A mosásban mindig van egy páratlan zokni.

Amúgy hozzávetőlegesen a 4,718,854,713. ember vagyok a hétmilliárdból. Számolni itt lehet.

Bár a beígért kompenzáció, meg Oberfarok fejpénzének 1/124-ed része nyilvánvalóan elfelejtődött*, de így is csurrant-cseppent ma reggel a mézesbödönből. Annyi biztos, hogy a szülésre futja. :)

Tegnap nem lett rossz a kaja, de annyira átlagos lett, hogy nem éri meg feltenni sehová. Inkább sütöttem egy kakaós sütit, ami viszont némi baracklekvárral feljavítva (amit az amerikaiak nem ismernek és ezt sajnálhatják is) egész fincsi lett. Aztán már vártam a telefont, hogy mehet-e BudaiPasa a Bázisba, de meglepő módon a kérdés úgy szólt, hogy van-e kedvem Bázisba menni. A meggylé és a séta is jólesett.

*Gondolkodtam rajta, hogy esetleg megengedhetek-e magamnak egy kis csalódottságot, de a nyári után egyszerűen nem éri meg. Már csak Maszat miatt sem, hiszen akkor szerencsétlen három napig hánykolódott a hasamban, miközben képzeletbeli beszélgetéseket folytattam le az aktuális főosztályvezetőmmel, naponta harminchat órában. És elképzelhető, hogy ha akkor van egy kis eszem, egy blogbejegyzés formájában elintézem a dolgot, mad befejezem az amúgy is felesleges marcangot. Most valahogy már annak is örülök, hogy egyáltalán kaptam, állásajánlatom meg már úgy is van a majdani visszatérésem esetére...