Egyre nehezebb a várakozás. Holnaptól a 39. hetet taposom és tegnap óta nem látom a végét. [Jó, nyilván nem lehet egy megálmodott időpontra (október 29., 23:55) alapozni, de bevallom, reménykedtem benne, hogy bejön. BudaiPasa ezt irigyli tőlem, hogy ennyire tudok lelkesedni (meg csalódni). És nem jött be annak ellenére, hogy én speciel nem bánnám, mivel már sem az ébrenlét, sem pedig az alvás nem kényelmes, nincs már mit felvennem és általában meglegyintett engem is a bálna/hordozórakéta/anyahajó-érzés, ami utolér minden kismamát a harmadik trimeszter vége felé.] Ugyanakkor hiszek benne - vagy legalábbis megpróbálom -, hogy Maszat tudja, meddig húzhatja a bentlétet.

Összefoglalva: jöjjön ez a gyerek, amikor akar, de az lehetőleg legyen most.