Újabb botrányos éjszakán vagyunk túl, amikor is BudaiPasával már annyira bekókadtunk, hogy én félig ülve aludtam a gyerekkel a hasamon BudaiPasa paplanján keresztbe, míg BudaiPasa kettőnkre borította az én paplanomat és deréktól felfelé a párnámmal takarózott. Aztán egy szoptatással később kivonult a nappaliba az üvöltő Kiscsikóval és a kétszemélyes kanapén aludtak egyet plédekkel burkolva. Nagyjából fél hétkor a ded elfáradt annyira, hogy hajlandó legyen végre a kiságyban is beájulni.

Mindezek hatására az imént utánaolvastam a netes szakirodalomnak, mit tanácsol ezügyben, hiszen nem szeretnénk elrontani Maszatot, de végül megnyugodtam. Annyi eltérő álláspont van, hogy bebizonyosodott számomra, miszerint nincs tuti recept a permanens nyekergésre, ami pillanatokon belül csap át üvöltésbe. Már csak a sajátunkat kell megalkotni és addig is igyekezni túlélni a nappalokat is.