Minden témába vágó katalógus minden termékét mosolygó, esetleg nevető kisbabákkal akarják eladni. Nem találkoztak még a mérlegre tétel, a pelenkázás, vagy a kiságyba fektetési kísérleteket elutasító, torka szakadtából üvöltő kisfiammal.

Amúgy a szülés óta minden lelkes gratuláló nőneműt elsősorban az a kérdés foglalkoztat, hogy hogyhogy ilyen hamar lábra álltam a császármetszés után, illetve hogy van-e elég tejem. Ez utóbbival kapcsolatban nekem is támadtak kétségeim, mert az első két hét során tapasztalt áradat mostanra mintha elmaradni látszana. A kétségeimre BudaiPasa igyekezett megnyugtató választ adni, miszerint nézzek rá a porontyra, aki elégedett, tokásodik, hurkásodik, alszik, és elképesztő mennyiségben ontja a pisis és kakis pelenkákat. A kétségeim (lassan Kétségeim, mert már édes szimbiózisban élem velük az életemet, vagyis megérdemlik a megszemélyesítést) mindaddig hánytak fittyet BudaiPasára, amíg ma Maszatom nem csűrt be 200 grammnak megfelelő tejet egy etetésre. Most már kezdek nem pánikolni, amikor a mellszívó csak nyekkeg és nem megy bele semmi. Hiszen nyilván minden Maszat bendőjében kötött ki.