Tökmag hangja már nem tökmag, egészen pontosan egy (vagy inkább ezer) üvöltő dervisként adja tudtunkra, ha valami nem tetszik. A nem tetszik-kategóriába tartozik többek között a letevés, a felvevés, a leülés, illetve az öltöztetés. Leginkább az öltöztetés. Cserébe tegnap elkezdett nevetgélni és ez kicsapta a legnagyobb teljesítményű cukiságfaktormérő berendezésemet is.

És ha már, akkor örömmel jelentem be, hogy Lénárdnak már csak egy icipici hiányzik ahhoz, hogy a hátáról teljesen a hasára forduljon, így gyanítom, nemsokára minden szabad pillanatomat a kölök hajkurászása teszi majd ki.

A papírpelenkagyártók által a csomagoláson feltüntetett méretek pedig számításaim szerint nincsenek összhangban a produktummal. Eddig amiatt panaszkodtam, hogy a napi öt-hat kakinak köszönhetően százszámra használjuk el a pelenkákat. Jelenleg éppen azt a játékot játszuk, hogy két kakából háromszor öltöztetem át Maszatot. Kezdek aggódni a mosópor-, víz-, és áramfogyasztás miatt.

Sovány vígasz, hogy a pöttyös komolyan gondolta ezt a mindenötödiknyer-dolgot, mert az ötödik túrórudival tényleg nyertem. Egy hatodikat. Arról nem is beszélve, hogy van még egy milky way csokinyereményem is. Vháháháháháááááááááááá!