Úgy másfél autónyi cucc összepakolva, plusz egy ánégyes oldal teleírva, hogy mit kell még reggel beszuszakolni a táskákba - lehetőség szerint - anélkül, hogy újabbat kezdenénk meg. Gergő szerint kilenckor indulunk. Szerintem kilenckor még
a) javában tetriszezünk a Ford seggénél a csomagokkal folyamatosan elhessegetve azt a kellemetlen gondolatot, miszerint a babakocsi még mindig nincs bent az autóban;
b) Lénó szeszélyeinek megfelelően éppen csak kikászálódtunk az ágyból, mert amikor kéne, akkor persze nem jelenik meg reggel fél nyolckor az ágyunk mellett Monyival a hóna alatt a házi biovekkerünk.
Nyaralás, én így szeretlek!