Tökmaggal (avagy Halbűvölővel) ma nagyot sétáltunk és közben bejelentkeztem fodrászhoz is. Szia tavasz!

Tegnap egyetlen momentum kivételével klassz napunk volt.

A reggel úgy kezdődött, hogy szoptatás után kifakadt a Poronty vállán a BCG-oltás. Ezt már vártam, mint a messiást, mert eléggé gusztustalanul nézett ki szegénykém, és ami végül kijött, arra talán szavaim sincsenek. A legjobb az egészben az volt, hogy Lénárd ebből semmit nem vett észre. Ezután a Kölök a várakozásoknak megfelelően aludt, evett, és ebéd után még egy sétával egybekötött bevásárlás is belefért. Mondjuk nekem tényleg nem szabad bemennem babakocsistul a sarki CBA-ba, mert bár drága, de nagy a választék és tuti kétszer annyi holmit veszek, mint amivel aztán sérv nélkül az elsőig fel tudom cígölni a járgányt a gyerekkel együtt. És tuti ilyenkor nem kolbászol kint Juhász néni a gangon, hogy megkérhessem, figyeljen már Lénárdra, amíg felszaladok a bolti készlet általam felvásárolt felével. (Pedig Juhász néni mindennapjai nagy részét a szomszédság és a házba betérő egyéb személyek aktív megfigyelésével tölti.)

Délután hazajött BudaiPasa és elfuvarozott minket Györgyiékhez, majd ment a dolgára. Lénárdom nem volt annyira mintagyerek, mint a múltkor, de Alízbaba sem számított már akkora újdonságnak, mint a múltkor és Zsolti sem volt otthon, hogy lenyűgözze őt a hangjával és a sörszagával megjelenésével. :)

Aztán megjelent egy Ősanya. Egy igazi megszállott, akinek tisztelem az elveit (az igény szerinti szoptatás, a gyerekkel együtt alvás, és a hordozókendő segítségével kialakított állandó szimbiózis), de már a terhességem kezdetén tudtam, hogy én nem vagyok alkalmas ezek mentén szervezni az életemet. És semmi baj nem lett volna, ha egyrészt a praktikus/ártatlan kérdéseimet (1. miért van szükség tizenvalahány hordozókendőre - erre a válasza az volt, hogy nadrágja is van ennyi és már itt tudtam, hogy nem egy nyelvet beszélünk, de még csak nem is ugyanazon bolygóról származunk :) -, 2. nem meleg-e a kendő nyáron - erre tartott egy kiselőadást arról, hogy a hordozókendővel az ember lányát mindig finom babaszag veszi körül*, majd a végén csak kibökte, hogy tényleg összeizzadnak) nem ezen elvek megkérdőjelezésének tekinti, illetve tiszteletben tartja azt, hogy én nem így élek. Nyilván kiderült már, hogy nem így történt. És amint Lénárd elkezdett ordítani, ellentámadásba lendült és elkerekedett szemekkel kérdezte, hogy nem akarom-e megszoptatni, majd nagy megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy nem, mert éhes biztos nem lehet. Nem, még a cumizás kedvéért sem kapom elő a melleimet. Pláne, hogy az első fájdalmas időszak miatt Lénárd nem nagyon lett rászoktatva a komfortszopizásra. Mostanra meg már megtalálta a hüvelykujját, aminek annyira nem örülök, de nem tartom tragédiának sem. Aztán Ősanya balra el, mi meg Györgyivel teljes egyetértésben folytattuk az avíttas/tradicionális-jellegű csecsemőgondozási tevékenységünket, aminek során még egy cumi is előkerült. És nem sújtott le ránk az ég.

Vacsorára megérkezett BudaiPasa is, ettünk szülinapi sütit, Györgyi megtudta, mi újság van a Mozgásjavítóban, aztán Lénárd előadta az öltöztetési magánszámát és arra gondoltam, milyen jó, hogy ezt Ősanya már nem látta, mert tuti lett volna valami jó tanácsa. Végül elindultunk Zugló túlfelére és hála a Skuzu jóindulatának, épségben és gyorsan hazaértünk.

Majd megtudtam, hogy Manka is. Sajnos ez várható volt, mert az elmúlt két-három hét otthoni tudósításai nem voltak túl bíztatóak. De mint tudjuk, minden kutya a mennybe megy. Manka meg biztosan.

* nyilván a kakiszagot meg sem érzi, én meg emiatt irigylem is piszkosul...

Lénárd a papírforma szerint teljesít, így talán túlestünk a néhány napon át tartó borulaton és visszatér a kiszámíthatóság az életünkbe. Mondjuk BudaiPasa szerint az igazi monotonitást a kialakult napirend jelenti, de azért ma megkönnyebbültem, amikor a kisfiam egy fél órája belealudt a játszásba és az MR2 műsorába. Egy hete először. Lehet, hogy egyhangú, ha tudom, mi fog következni és az minden nap úgy is lesz, de legalább azt is tudom, mikor és mennyi kiolvasztott tejjel tudom rábízni BudaiPasára, Anyura, vagy Juditmamára, ha el akarok menni valahová. Mint mondjuk ma Vercsivel a H&M-be, aztán meg gofrit enni a Jégbüféhez.

Maszat harmadik törvénye: anya dekoltázsa éppen megfelelő hely a felböfögött tej/túró elhelyezésére.

Amúgy elsőre úgy tűnik, a Poronty papírforma szerint éli életét. Vasárnap három hónapos lesz, így ma hajnali negyed ötkor kezdett ébredezni, fél órával később meg már etettem is. Wilkommen növekedési ugrás!

Mindent elárul a szombat esti felhozatalról, ha Dióskali a Taxi 2. eleje és a Reneszánsz szerelem 30. perce között vacillál. A Taxi 2. nyert.

Maszat második törvénye: anya tervei bármikor felülírhatók.

Bizonyítás: ha a gyerek másfél hete nyolc körül kel, akkor biztos, hogy mikor már anya számol ezzel és sűrű napot tervez, dafke felébred fél hétkor.

Lénárd betaknyosodott, így vettünk egy kicsivel halkabb porszívót. Az összefüggés a BabóMari. Mondjuk a jövő héten bekopogok hozzá egy doboz sörrel csokival, mert a porszívó még így is hangos. Főleg az éjszaka közepén.

A tévénk romladozott, aztán el is romlott. Visszatért a lakásunkba Mikrokefál, a házimozirendszerre erősített zsebtévé. Keresem a szemüvegem színházi látcsövemet.

Végül íme egy kép Maszatról Dióskaliról.

maszat első törvénye: bármilyen takaró bármilyen fekvési helyzetben lerúgható.

bizonyítás: a kisfiam éjszaka konkrétan kikúszott a paplanja alól valahogy. ha nincs rács az ágyon, és lenne egy vésője, már lehet, hogy félúton lenne jóna néni nappalija felé.

Ma Lénárd hősiesen túlesett a kéthónapos oltásain. Volt egy kis ordítás, aztán anyába csimpaszkodás, majd egy nagy mosoly és egy kiadós alvás.

Ma a kanapén ülve ebédeltem. Ma ebéd közben - gyerek híján - a jénait ringattam. Soká tartott, amíg leesett, mit művelek.