Maszat még mindig túl jól érzi magát odabent ahhoz, hogy kint is körül akarjon nézni. Ezt érezteti is, de legalábbis nagy bent a hancúr. Pedig olyan szép az idő, hogy ebéd után BudaiPasa sétálni akart, az meg nem túl gyakori. :)

Egyre nehezebb a várakozás. Holnaptól a 39. hetet taposom és tegnap óta nem látom a végét. [Jó, nyilván nem lehet egy megálmodott időpontra (október 29., 23:55) alapozni, de bevallom, reménykedtem benne, hogy bejön. BudaiPasa ezt irigyli tőlem, hogy ennyire tudok lelkesedni (meg csalódni). És nem jött be annak ellenére, hogy én speciel nem bánnám, mivel már sem az ébrenlét, sem pedig az alvás nem kényelmes, nincs már mit felvennem és általában meglegyintett engem is a bálna/hordozórakéta/anyahajó-érzés, ami utolér minden kismamát a harmadik trimeszter vége felé.] Ugyanakkor hiszek benne - vagy legalábbis megpróbálom -, hogy Maszat tudja, meddig húzhatja a bentlétet.

Összefoglalva: jöjjön ez a gyerek, amikor akar, de az lehetőleg legyen most.

A mosásban mindig van egy páratlan zokni.

Amúgy hozzávetőlegesen a 4,718,854,713. ember vagyok a hétmilliárdból. Számolni itt lehet.

Bár a beígért kompenzáció, meg Oberfarok fejpénzének 1/124-ed része nyilvánvalóan elfelejtődött*, de így is csurrant-cseppent ma reggel a mézesbödönből. Annyi biztos, hogy a szülésre futja. :)

Tegnap nem lett rossz a kaja, de annyira átlagos lett, hogy nem éri meg feltenni sehová. Inkább sütöttem egy kakaós sütit, ami viszont némi baracklekvárral feljavítva (amit az amerikaiak nem ismernek és ezt sajnálhatják is) egész fincsi lett. Aztán már vártam a telefont, hogy mehet-e BudaiPasa a Bázisba, de meglepő módon a kérdés úgy szólt, hogy van-e kedvem Bázisba menni. A meggylé és a séta is jólesett.

*Gondolkodtam rajta, hogy esetleg megengedhetek-e magamnak egy kis csalódottságot, de a nyári után egyszerűen nem éri meg. Már csak Maszat miatt sem, hiszen akkor szerencsétlen három napig hánykolódott a hasamban, miközben képzeletbeli beszélgetéseket folytattam le az aktuális főosztályvezetőmmel, naponta harminchat órában. És elképzelhető, hogy ha akkor van egy kis eszem, egy blogbejegyzés formájában elintézem a dolgot, mad befejezem az amúgy is felesleges marcangot. Most valahogy már annak is örülök, hogy egyáltalán kaptam, állásajánlatom meg már úgy is van a majdani visszatérésem esetére...

Ma bementem a terhespatológiára igazolásért a táppénzhez, ahol ugyanaz a (három héttel ezelőtt is megénekelt) doki úgy fogadott, mintha kicserélték volna. Mosolygott, viccelődött azon, hogy egy ilyen vaskos könyvet (Libba Bray: Az az édes, távoli harang) van-e még időm kiolvasni, majd halálos komolysággal előadta, hogy többet nem kell mennem a rendelésére, ha a vérnyomásom ilyen szép marad, de azért gyűjtsek megint egy adag egynapos pisit. Majd az arcomat meglátva még ki is nevetett és közölte, hogy még tényleg komolyan beszél.
Lehet hogy inkább hasmenéssel kellett volna táppénzre mennem...

Amúgy ma gasztroblogger is leszek, ha ehető kaját sikerül készítenem csirkéből, paradicsomból, camembert sajtból és párolt zöldségből. Ha nem, akkor sütök egy adag bundáskenyeret és hallgatok, mint a sír.

Ebéd után megnéztük a Roger nyúl a pácban-t, aztán az Esküvői tortá-t, most pedig rátaláltam az I.Q. - A szerelem relatív-ra. Mindeközben Maszat élvezi az életet, de nem bánnám, ha lassan ezt idekint tenné. Annál hamarabb kaphatna (már jövő ilyenkor) BudaiPasa nagyszerű ovisteájából. És anya annál hamarabb tudna nem csak az oldalán aludni.

Tegnap úgy gondoltam, hogy hihetetlen mértékben öli a tettvágyat a szürkeség és a vasalás szükségszerűsége. Végül a vasalástól megmenekítettem magam, cserébe végignyaltam a fürdőszobát mindenféle tisztítószerrel.

Ma a mosogatásnak (és a vasalásnak) nem bírom nekidurálni magam, pedig muszáj lesz. Konyhánk jelen pillanatban ugyanis a legkevésbé sem fogadóképes. BudaiPasa szegény pedig bödönyölős hétvégét tervez, de egy porszívózásra rá kell majd vennem, mert kedden jön a védőnő megtekinteni a hajlékot és nem szeretnék égni. Sem porszívózni... :)

Büszkén jelentem be a nagyérdeműnek, hogy már két helyiség ragyog a lakásban. Néhány napja a klotyót tettem rendbe, ma pedig a fürdőszobának estem neki. BudaiPasa tegnap felszerelte a polcot a kiságy helye fölé és összeszerelte végül a kiságyat is, ma pedig a legjobbkor ugrott haza, hogy elhúzza a mosogépet és felporszívózzon mögötte. Aztán még a képeket is feltette a falra.

Alakulunk, mint púpos gyerek a prés alatt.

... és kiírtuk, hogy "Ne adj a halaknak enni, mert dagadtak lesznek. És mert Zalán megetette őket".

Amúgy megkezdődött a 37. hét. Voltam ultrahangon (Maszat már 2800 gramm felett van), NST-n (nyomtam a gombot, mint süket a csengőt), vérvételen (nem ájultam el), Terinél (nem durrantam ki a belém diktált ebédtől), Ibolyában Esztivel (forrócsoki, nyamm), majd összeszedtem Zalánt és most a Shrek 2-t nézzük, miután hazajöttünk a játszóról.

Négy hét múlva már lehet, hogy anya leszek...

Tanácsos lettem, fizetési fokozatot léptem és két nappal több szabim van egy évre. Most hogy lényegében nem dolgozom már szülésig, a felsoroltak közül a tanácsosság az egyetlen kézzelfogható. Mert az jól hangzik.

Amúgy egy igazán remek napot zártam. A múlt heti után meglepően kedves volt a terhespatológus, Ákossal jót ebédeltünk, a Madarászban előreléptem (ld. fent) Niki-Mikivel meg pont olyan volt mint régen.

És hogy ne feledjem megemlíteni: úgy tűnik, elkezdtek jelentkezni a jóslófájások.

Pizsiben, ágyból netezni kedden délelőtt kurvajó.

Tegnap Edinával garázdálkodtunk egy nagyot, ennek eredményeképpen lett a gyereknek farmos takarója és traktoros kombidressze. Este aztán bejelentkezett Alex egy villámlátogatásra ma délelőttre, aminek a fényét csak fokozza, hogy lejöttek a listák a Hivatalban, vagyis kinéz egy kis jutalomfalat. Nyami.

jónanéni vízvezetéket szerel nagy kopácsolás közepette (vagy ellopta az ötletemet és még mielőtt megvennénk a nappaliját, kibontja a falat és annektálja a vizesblokkunkat).

edina hónapok óta észlelhetően először itthon van, szóval babómariéktól a szokásos családi idill hangjai - könnyáztatta picsogás és mákonyos artikulálatlan szózatok - hallatszanak.

pohorelli néni kussol.

körülbelül tíz hét múlva pedig megtoroljuk az elmúlt három és fél évet a szomszédságon.

A hét tanulsága, hogy a hőség különösen egy negyvenhat fokos irodában elviselhetetlen. Emiatt ma ki is hagytam az élményt. Helyette bementem a Péterfybe beutalóért és vettem három liter tejet. Majd itthon belecsöppentem a Két torony második felébe, amit Budaipasa és Szonja szemrevételez éppen és már készülök Réka érkezésére.

Maszat pedig folyamatosan és megállás nélkül helyezkedik. A buszon velem szemben ülő hamvas tizenévesek legnagyobb megrökönyödésére. :)