Hosszú napom volt rövid reggellel. Legalábbis nem olyan hosszúságúval, ami lehetővé tette volna, hogy kevésbé szúrjak szemet drága reggelnyolcas szemináriumvezetőmnek a begyógyult fejemmel, aminek egyenes következménye volt, hogy epedve várta a véleményemet az államok függetlenségével és önrendelkezésével kapcsolatban. Hogyhogynem. Viszont az első címzett kérdés után Bajkonuri feltűnő aktivitást mutatott egész órán a szuverenitás kérdéskörét illetően (így a hajnali puszinak mégis vannak áldásos, ámde nem azonnal jelentkező hatásai), aztán Napköziben kávé-tea-országváros. Végül a csodálatos péjéalt, ahol volt katalógus és lesz zéhá. Csak a miheztartás végett. Hazafelé még másoltattam kulcsot itthonra (kúúúúúrva drága, és csak készpénzzel lehet fizetni, rohangáltam az Árkádban, mint a mérgezett egér a bejárat - egyik vége -, a kulcsmásoló - másik vége - és az automata - közepe - között ), aztán megettem két sajtburgert, mert már szédelegtem. Mázlim volt nekem is és mindenki másnak a buszon - sőt, magának a busznak is -, mert végül nem bukott. A könyvemet természetesen a keresztúri művház magasságában befejeztem, úgyhogy onnantól fogva bambultam kifelé az ablakon.

Itthon bekapcsoltam a netet és megnéztem a testtömegindexem. Plusz Macskamézemnek neveztek. Ezek után jövő héten sörni megyek a fenti elkövetőjével. Habár első közös élményünket nem múlhatja felül semmi: szemem sarkából vetettem egy pillantást a nyelvtan munkafüzetébe nyolcévesen, mire ő hét és fél évének minden engesztelhetetlen gyűlöletét és emésztő elkeseredettségét egy mozdulatba sűrítvén a vállamba gyógyította a rotringját. Azóta jelentősen javult a kapcsolatunk :).