...és megszabadultam egy olyan iwiwes ismerőstől, aki
- bejelölt, mint instruktorát, de soha nem köszönt, amikor találkoztunk;
- ha köszönt volna akár egyszer is, én visszaköszönök és akkor elmondhatnám, hogy már két szót váltottunk ebben az életben;
- ráadásképpen állandó jelleggel szennyezte az iwiw üzenőfalát olyan fontos információkkal, mint például: vhííííííííííííííííííííí, köd van, jó nekem, elmentem, hazajöttem.

Lassan egy nagyobb lomtalanításhoz is erőt gyűjtök.

Hacker Ervintől utoljára bármit is a harmincas évek első felében jelentettek meg. Úgyhogy most egy ezerkilencszázhuszonötből származó régészeti leletnek minősülő keményborítású saláta boldog birtokosa vagyok március hetedikéig. Ezek után Ibolyában megint sikerült teljes mértékben úri kávézóközönség-pukkasztó módon megtárgyalni az akciós Opa-Oma pornódévédét, a fütyi alakú négytojásos száraztésztát, valamint az igazán ütős tisztasági betét reklámot, ahol arra a kérdésre, hogy "Lányok, van valakinél tisztasági betét?", az egyik csaj letol nacit, bugyit és kitépi az alig használtat, megmutatja, hogy ez olyan vékony, hogy a hajszálcsíkos blézer előtt élére fordítva észrevehetetlen, cserébe aloé verás, majd idvezült mosollyal átnyújtja a rászorulónak. Rátai félórás meg-nem-jelenését követően visszahelyeztük magunkat Ibolyába, ahol éppen valakit elvitt a mentő. Engem meg a hetvennégyes repített Zuglóba.

Na igen. És boldog névnapot minden kedves Ákos nevű olvasómnak.

Komoly dilemmák szívják a vérem már így reggel is. Megvalósulni látszik - példának okáért - az évszázados gyötrő kín, a "nincs egy rongyom se!"-pánik. Grátisz: mehetek könyvtárba, ahol kapásból megújíthatom az olvasójegyemet, mert még nem járt le, de közel a vééééééééééég. És nagyjából biztos vagyok benne, hogy sajnos épp hiány lesz Hacker Ervinből.

Nahátakkor. Jóreggelt!