Akár elegem is lehetne. Akár. De momentán túl jól érzem magam mindazok ellenére, hogy
- elaludtam a csuklómat;
- csak Budai Pasának köszönhető, hogy ma fel bírtam kelni hét előtt tíz perccel - de minek?;
- a "nincs egy rongyom se"-pánik* magyarázatául szolgált a ruháktól púposkodó szennyeskosár az emeleti fürdőszobában, ergo nekiálltam mosni, DE persze holnapra még akkor sem oldódott meg az öltözködési válság;
- takarítanom kell és
- a lakásban fellelhető táplálékok típusai a következők: csokoládé, tojás, kenyér, némi téliszalámi, büdös sajt, ótvar büdös sajt és kibaszottul büdös sajt.

*ld. hétfői keddi sikolygás

...és megszabadultam egy olyan iwiwes ismerőstől, aki
- bejelölt, mint instruktorát, de soha nem köszönt, amikor találkoztunk;
- ha köszönt volna akár egyszer is, én visszaköszönök és akkor elmondhatnám, hogy már két szót váltottunk ebben az életben;
- ráadásképpen állandó jelleggel szennyezte az iwiw üzenőfalát olyan fontos információkkal, mint például: vhííííííííííííííííííííí, köd van, jó nekem, elmentem, hazajöttem.

Lassan egy nagyobb lomtalanításhoz is erőt gyűjtök.

Hacker Ervintől utoljára bármit is a harmincas évek első felében jelentettek meg. Úgyhogy most egy ezerkilencszázhuszonötből származó régészeti leletnek minősülő keményborítású saláta boldog birtokosa vagyok március hetedikéig. Ezek után Ibolyában megint sikerült teljes mértékben úri kávézóközönség-pukkasztó módon megtárgyalni az akciós Opa-Oma pornódévédét, a fütyi alakú négytojásos száraztésztát, valamint az igazán ütős tisztasági betét reklámot, ahol arra a kérdésre, hogy "Lányok, van valakinél tisztasági betét?", az egyik csaj letol nacit, bugyit és kitépi az alig használtat, megmutatja, hogy ez olyan vékony, hogy a hajszálcsíkos blézer előtt élére fordítva észrevehetetlen, cserébe aloé verás, majd idvezült mosollyal átnyújtja a rászorulónak. Rátai félórás meg-nem-jelenését követően visszahelyeztük magunkat Ibolyába, ahol éppen valakit elvitt a mentő. Engem meg a hetvennégyes repített Zuglóba.

Na igen. És boldog névnapot minden kedves Ákos nevű olvasómnak.

Komoly dilemmák szívják a vérem már így reggel is. Megvalósulni látszik - példának okáért - az évszázados gyötrő kín, a "nincs egy rongyom se!"-pánik. Grátisz: mehetek könyvtárba, ahol kapásból megújíthatom az olvasójegyemet, mert még nem járt le, de közel a vééééééééééég. És nagyjából biztos vagyok benne, hogy sajnos épp hiány lesz Hacker Ervinből.

Nahátakkor. Jóreggelt!

Sose igyatok hétfőn a Grinyóban bort. Vagyishogy sose igyatok a Grinyóban bort. Ehmindegy. Amúgy jól vagyok. Most éppen dizájnoljuk Budai Pasa lakását. A nappali lesz a spájz, ahol a plafonról műanyag kolbászok és szalonnák, fél disznók és fácánok fognak lógni. Ezzel asszem az Év Lakása is lehetnénk bármely lakberendezési magazinban. Persze addigra összegyűjtünk egy tizenhatodik századi velencei tükörre valót a slóziba, a konyhai kamraszekrénybe elrejtjük az ecserin beszerzett halott német katonát, a hálószobát, mint olyat pedig mélységesen elítéljük. Van itt ám ötlet.

Amúgy pedig. Mikor máskor kell két megálló között gyalogolni sokat, mint ma, amikor az idei telet meghazudtoló módon havazott, fújt a szél, hideg volt és latyak. Útilapuként a drága jó nagyapámmal, aki nyócvanöt éves korára fiatalokat megszégyenítő egyensúlyérzékről tett tanúbizonyságot a metrón, midőn senki nem volt képes átadni neki a helyét. Nyilván azt gondolták, hogy ha elfárad, majd én ölbe kapom. A szándék a fontos, cserébe kaptam palacsintát. Továbbá jó tanácsokat meg szakirodalmat. Ezteteket már Gönczöl Katalintól. Utána eldöcögtem, hogy pontról pontra lediktálják nekem az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének mittomén hány pontját. Meg hogy megdöntsük az egy időben minél többen nyitott szemmel alvás rekordját. Dögvész nem tarolt úgy soha, mint Katonáné előadása. Ezek után mégis ittam bort a Grinyóban.

Alfréd napja van. És egy élmény itthon lenni. (nem)

A tegnapi premierbulin elfogyasztott négy pohár pezsgőnek köszönhetően tartósan hülye lettem. Merthogy a pálinkától nem. A marhapárizsi pedig abcug, mert pohárborogatós hangulatba került, így dekoltázstól talpig lettem pezsgős és kólás. Ezenkívül ittam aranyat. Is. És ma játékos kedvem kerekedett a napsütéstől, úgyhogy hagytam, hogy a troli hátradobjon az utolsó ajtóig, ezek után egy bácsival cinkosan összemosolyogtunk. Nyilván tudta, milyen jó is nekem most.

Erdei Árpád lovagja hajnali 8.59 magasságában egy reálaktussal kirántotta kardját. Farkasgergely szerint pedig nem baj, ha nem érdekel bennünket az agrárjog. Még szerencse. Továbbá azt is tőle tudom, hogy a Föld nevű bolygó népessége (jó esetben persze) naponta fogyaszt pusztán létfenntartási céllal mezőgazdasági terméket. A teljes népesség, kivéve a mi Kozsónkat, aki - mint megtudtuk - teljes kiőrlésű szeretetenergiából és nullaszázalékos zsírtartalmú napfényből táplálkozik. Ehh. Ezenkívül. Ibolyában eggyel csökkent, azaz lenullázódott a törzsközönség által ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások száma. A csapvíz decije ugyanis ezentúl tizenöt magyar forintba fog kerülni. Már meg is alakult a Polgári Engedetlenségi Mozgalom, "Mossál kezet bő vízzel (vagy legalább mossál kezet)!" lesz a jelmondatunk. Grátiszban a padlóra köpünk, hogy a felmosás se legyen olyan egyszerű. (Habár Zolit sikerült ma azzal sokkolnom, hogy szerintem ők a takarítás fogalmát még hírből sem ismerik és ennek okán a pad alatt felejtett telefontokomat egy hét múlva is ugyanott találnám, ergo felesleges hálálkodnom, hogy milyen rendesek ők, hogy figyeltek rá és így nem lopta el senki.) Amúgy hirtelen ötletgyárosokká is váltunk és szabadalmaztatni fogjuk vécépapírszámlálót (habár az igazi spórolás, ha egészen egyszerűen nem tesznek ki klotyópapírt), a jégkocka grammonkénti árát, valamint a kávéscsésze használatáért fizetendő kauciót. Jó lesz.

Bajkonuri újra Zuglóban.

Vettem cipőt. Egyet. Így sem maradt pénzem. Hol itt az igazság?

Vajon normális-e vagyok, hogy Gönczöl Katalinhoz írok édit? Ellenben holnap vennem kéne két pár cipőt, amire nincs pénzem. És hogy a mondatok teljességgel koherensek legyenek: nem szeretem a rántotthúst. Budai Pasát meg igen. Na!

A fogorvosnál bátran viselkedtem. Aztán elnyelt az Operettszínház. A tisztelt menedzser urak és hölgyek pedig vegytiszta bunkók, merthogy képesek munkaruhában jönni színházba... És hogy hazajöttem, nincs itthon fűtés. Tulajdonképpen nem tudom, miért csodálkozom.

Éhes vagyok és álmos. Budai Pasát sem látom éjjelig. És ha ez nem lenne elegendő, Helen ma is meghal. Holnap-holnapután pedig Rómeó és Júlia is (előre is bocs, ha lelőttem a poént). NÉGYSZER. Grátisz: megyek fogorvoshoz holnap délelőtt. És ha ezek után bárki is azt mondaná, hogy "az élet szép", akkor tegye már meg azt a szívességet, hogy helyettem is körberöhögi magát. Köszönöm.

A visszafekvésnek természetesen semmi értelme nem volt, mert egy szemhunyásnyit sem aludtam. Cserébe fáztam. Nagyon. Aztán felkeltem. Már csak azon gondolkodom, hogy ha nekem elég a háromnegyed hatossal bemennem és mondjuk kettőig kitakarítom az elmaradásomat, akkor ugyan mi a frászt fogok csinálni itthon ötig. Jah, és grátisz semmi kaja sincs itthon. Viszont szombatig Budai Pasánál leszek. Juhú. (De ez persze még nem pótolja az ételhiányt. Ergo Bajkonurban továbbra is ebédügyi válság van.)

Fél órával ébredés után belátom, hogy nem volt jó ötlet. Úgyhogy visszafekszem.

Hétfő. De legalább holnap már kedd. Amúgy meg egy esemes után mindig jobb lesz.