Tegnap azon gondolkodtam, hogy milyennek tűnhetek mások szemében. Mit gondolhatnak azok, akikkel először találkozom akkor, amikor meglátnak és közvetlenül ezután meghallanak. Vagy mondjuk akik csak Bajkonurból ismernek. De akár a barátaimat is vehetném. Mert tuti nem úgy és olyannak látnak, ahogy én látom/láttatni akarom magam. Vagy mondjuk Budai Pasa... Hozzáteszem még azt a problémát, hogy hányféleképpen viselkedhetek, merthogy minden kedves közelálló mást vált ki belőlem. Öt perc tépelődés után Valival arra jutottunk, hogy ez nagyjából olyan kérdés, mint Amelie-é (vajon hány párnak van ebben a pillanatban orgazmusa?), de kifejezetten szórakoztató ilyenekkel foglalkozni. Amúgy pedig tavasz van (éppen), amikor jellemzően nap felé fordított orral iszom a kávét (amikor kortyolok, akkor persze a csésze felé fordítom) és dohányzom a bejárati ajtó előtt. Este pedig menetrendszerint alkalmi szolgáltatok, most éppen a Menyasszonytánc szereplői fejének megvilágításáról gondoskodom és úgy érzem, nem lesz hibátlan a produkció részemről, merthogy ilyen szempontból még tökszűz vagyok. Egy nagy móka-kacagás az életem. És mivel én voltam a tizedik betelefonáló, lesz bringám és HPV-oltásom is. Úgy döntöttem.
Visszaszámlálás-rovatunkban ma: