Bajkonuri ugrott egy dupla lutzot, egy tripla leszúrt rittberger-dupla axel kombinációt, aztán egy hátraszaltót és egy tigrisbukfencet, majd lement hídba. Végül Vali nyakába vetette magát, miután nevezett átadta ajándékképpen a Könnyű álom egy kitűnő állapotban lévő példányát büntetés-végrehajtási jog előtt. Már megérte megszületni. (:

Most pedig már jöhetne az ebédem. Éhemben kifejtettem, hogy mennyivel eladhatóbb a nudli, ha gnocchinak nevezzük. És milyen igazam van.

Ez nem is olyan régen volt:

- Képzeld, álmomban megkérted a kezem.
- És hol?
- Hát álmomban.

Mindezek után biztosítottam Budai Pasát, hogy nem volt a háttérben az Eiffel-torony, de még a gízai piramisok, a Tower, a Brandenburgi Kapu, a Santa Croce, a Taj Mahal, a Pentagon, a Niagara, a Jóreménység-fok, sőt a Szent György-hegyi bazaltorgona sem. Csalódást csalódásra halmozok.

Viszont tegnap este megrendeltük a bringámat. Csuhaj!

Öröm betévedni az Ibolyába a nap bármely szakában, de kissé kiakadt a mutatóm, amikor tegnap kaptam a telefonos segítséget, miszerint elmarad az órám, ami miatt korábban toltam be a seggem Pöstre. Úgyhogy az "hínyje! igyunk egy kávét szeminárium előtt!"-ből  - miután kurvára nem volt dolgom háromnegyed hatig - kényszerszabadság lett és mivel már úgyis nevezett helyen ültem, ott is maradtam. Aztán egy meglehetősen .zip-kiterjesztésű találkozó Asztronautával, majd Patkós Rózsi és Bárány András szívszakasztóan és könnyfakasztóan megható szerelmi drámájához nyújtottam némi asszisztálást a bazi reflektorfény irányítgatásával. Józsinak meg azt mondtuk, hogy már egyszer csináltam az előadást, így ő sem kapott senem gutaütést, senem szívrohamot, de még lumbágót sem. A neurózis pedig tulajdonképpen szakmai ártalom. Pláne, ha fejgépesekkel kezd az ember... Aztán Budai Pasával fél kettőig beszélgettünk válogatás nélkül, mindenfajta hülyeségről, úgymint vajon melyik hangzik jobban: a "halálosan eleven kislány", a "rettenetesen jól érzem magam", a "kurvára intim a kapcsolatuk", esetleg a "borzalmasan jól nézel ki". Ezek után átforgolódtam az éjszakát, majd reggel nyolcra bemásztam egyetemre. A tíz óra már a Coffeinnben talált bennünket, ahonnan lendületből végigjártuk a Múzeum körút összes antikváriumát, végső kétségbeesésemben pedig a morcos és kopasz pasasnál előjegyeztettem a Könnyű álmot és a Tűzvarázst (szemtelenül sok pénzért). Ezzel viszont teljessé válna a Fabyen-gyűjteményem és én, aki három évvel ezelőttig még a puszta feltételezést is, hogy az én baromira olvasott személyem ilyest olvas, kesztyűhajigálásnak tekintettem, végre elégedetten dőlhetnék hátra egészen április másodikáig, amikor is megjelenik a Mesemaraton folytatása.

Éppen egy kiskorú elkövető érkezett a szobába. Mentem játszani.

Tegnap azon gondolkodtam, hogy milyennek tűnhetek mások szemében. Mit gondolhatnak azok, akikkel először találkozom akkor, amikor meglátnak és közvetlenül ezután meghallanak. Vagy mondjuk akik csak Bajkonurból ismernek. De akár a barátaimat is vehetném. Mert tuti nem úgy és olyannak látnak, ahogy én látom/láttatni akarom magam. Vagy mondjuk Budai Pasa... Hozzáteszem még azt a problémát, hogy hányféleképpen viselkedhetek, merthogy minden kedves közelálló mást vált ki belőlem. Öt perc tépelődés után Valival arra jutottunk, hogy ez nagyjából olyan kérdés, mint Amelie-é (vajon hány párnak van ebben a pillanatban orgazmusa?), de kifejezetten szórakoztató ilyenekkel foglalkozni. Amúgy pedig tavasz van (éppen), amikor jellemzően nap felé fordított orral iszom a kávét (amikor kortyolok, akkor persze a csésze felé fordítom) és dohányzom a bejárati ajtó előtt. Este pedig menetrendszerint alkalmi szolgáltatok, most éppen a Menyasszonytánc szereplői fejének megvilágításáról gondoskodom és úgy érzem, nem lesz hibátlan a produkció részemről, merthogy ilyen szempontból még tökszűz vagyok. Egy nagy móka-kacagás az életem. És mivel én voltam a tizedik betelefonáló, lesz bringám és HPV-oltásom is. Úgy döntöttem.

Visszaszámlálás-rovatunkban ma:

Pénteken a Károly körút - Dohány utca közötti átjáróházban valahol egy termékteszt folyott, merthogy megnyerő fizimiskájú emberek gyűjtötték az áldozatokat. Gyanús volt, hogy csak a populáció huszonéves, egyes számrendszerhez tartozó egyedeit vadászták. Gondoltam, kotonteszt, vagy ilyesmi. Aztán súlyosan diszkriminálva éreztem magam, amikor kiderült, hogy sörreklám-tesztről volt szó. Szombaton kiderült, hogy Budai Pasa tud biliárdozni. Vasárnap óraátállítottunk hajnalban, Zuglóban pedig bödönyöltünk. Estére sajttal töltött labdacs lettem.

Ma sokmindent nem csináltam, mégis este fél kilencre értem haza. Jellemző. De legalább megállapíthattam, hogy a Ford Fusion igggggazán jó választás volt. A konzultációt követően pedig enyhe pánikroham egy angol cikk miatt. Merthogy. Hogy a redvába fogom én ezt lefordítani?????

És így ordíta Bajkonuri: "A Nagy Manitou szörnyű haragja verje ki a szemfogát annak, aki nem képes ötezresnél kisebb címletű bankjegyekkel feltölteni a rohadt ótépé rohadt automatáit!"

Főszereplők: N.M., OTP, B.I.D.
Szinkronrendező: Bajkonuri I. Dióskali
Hangmérnök: Bajkonuri I. Dióskali
Vágó: Bajkonuri I. Dióskali
Operatőr: Bajkonuri I. Dióskali
A forgatókönyvet Bajkonuri I. Dióskali azonos című műve alapján írta: Bajkonuri I. Dióskali
Rendezte: Bajkonuri I. Dióskali

Amikor hülyeségeket álmodok, miért nincs ott Mikkamakka legalább? Az esős, nyamvadt keddekkel kapcsolatban pedig a következő jó tanácsot osztanám meg a nagyérdeművel: sose kezdjetek egy ilyen ocsmány napot porszívózással és felmosással.

Vasárnapravaló tekintettel Rónautca helyett formaegy és pihenés. Aztán este a színházban  előadás alatt bedöglött a füstgép. Mindezt persze abban a formában tette, hogy nem kapcsolt ki. Élvezet volt nézni, ahogy a Csucsu megpróbál hangtalanul végigosonni a karzaton, le a lépcsőn, kiiktatni a defektes masinát és vissza. Merthogy nem túl szilfid alkat. Én viszont egyszerre fejgépeztem és nyomtam a jelet a másfél méterre lévő pulton. Multitaszk.

A mai nap újdonsága, hogy nem mentem tornázni, cserébe nem aludtam ki magam. Az Andrássy 52. pedig csak tizenhárom-nullanullától tart nyitva, ezt természetesen a metsző szél és szemerkélő eső kereszttüzében háromnegyed délben konstatáltam. Jó volt. Ibolyában csak úgy repült az idő, a gyámügyes órán pedig megállt. A napközi intézményének hosszas és unalmas taglalását követően visszavágytam Ibolyába, ahol megtudhattam, hogy a nyulak nem tudnak hányni, a disznók ugrani és a kenguruk lépni, továbbá hogy valamelyik USA-tagállamban nem lehet a teheneket bikiniben legeltetni (igen, a tehenet nem lehet bikinibe öltöztetni), mire Ms. Antiszociális feltette azt az igen logikus kérdést, miszerint az egyrészes úszódressz is tiltott-é. Hazafelé pedig vettem akciós pulcsikat, mert bikinit is télen kell venni.

Budai Pasa kiadta a mai ukázot, miszerint nem csinálunk semmit. Ez teljesen rendben volna, de. Nem tudná valaki elintézni, hogy ma elmaradjon az előadás a Raktárszínházban?

Megküzdöttem az otthoni lila akáccal, nyuszis bugyit beszereztem  és a Rónautcában megtanultam glettelni - Budai Pasával olyanok voltunk mint egy Bon Jovi-klip. Talán mert Bon Jovit hallgattunk...  Wolf pedig nem süt elég halacskát a partimixbe. Első Farkas, dögöljé' meg!

Vasárnap este már csak bödönyöltünk a tévé előtt, aztán sikerült ájulásszerűen elaludnom. Aztán másnap mentem tornázni, meg konzultációra, ahol kiderült Gönczöl számára, hogy a) Orsidrágával barátnők vagyunk és b) vannak ötleteim. Viszont ez tíz percet elvett a gyámügyis alteromból, amiért fenemód hálatelt voltam. Óra után a "csak lesz valaki Ibolyában!"-felkiáltással Papuszba, Sándorba és Beába futottam bele. Itthon anyuka letörte minden lelkesedésemet a ruházati termékek iránt, mert közölte, hogy ebben a hónapban drága öcsém tartott nagybevásárlást. A nyuszis bugyikat akkor is megveszem.

A tegnap tanulsága, hogy fel sem kellett volna kelnem, amíg meg nem érkezik Budai Pasa. Ha meg már, akkor megtudhattam, hogy a legneveletlenebb és legnagypofájúbb, ennek ellenére - horribile dictu - a legpofátlanabb teremtés vagyok, akit a Föld nevő bolygóhoz szegez a gravitáció. Miután ezt kellő cinizmussal vettem tudomásul, nekiálltam fürdőszobát takarítani. Aztán jött Mikkamakka, átmentünk apukához, majd megnéztük a M.A.S.H.-t. Amúgy. Olyan brutális izomlázam van, hogy Mikkamakka minden keserves jajdulásom hallatán falnak esik a röhögéstől, amikor pedig a szemére vetem, hogy nem sajnál, akkor megpróbál meggyőzni ennek ellenkezőjéről. Mitnemonnyak, kevéssé koronázza siker vérverítékes erőfeszítéseit. De legalább megmasszírozott és ezt ma is kibulizom magamnak. Most meg mindjárt kimegyek napozni és nézem, ahogy nagyjövőjű urbánus agrárproletárként megmetszi a szőlőt.

Ma Orsidrágával voltunk megint tornázni, aztán lementünk délután Alexemmel Pókerkocsmába, amiből az lett, hogy most értem haza. És így utólag nem tudom, megérte-e egyáltalán, hogy kihagytam egy estét Budai Pasával, habár csak virtualice. Merthogy. De holnap itt lesz és én végre hozzábújok.

 

Mindjárt átnézek egy szerződést. Ez veszettül jogászkodós. Elindultam a lejtőn. Lefelé.

Izomlázam és takonykórom (emiatt Farkasgergely látványosan szünetet tartott az EU agrárpolitikájáról tartott nagymonológjában, mert amúgy nem volt eléggé észrevehető, hogy fújom az orrom és Vali ma többször is felajánlotta, hogy elvisz az állatkertbe az elefántokhoz, gondolom családlátogatásra) van, tehát a búbánat okán tegnap vettem egy táskát. Azóta júúújdejóóó! Bár lehet, hogy nem kéne mindenkivel ordítva közölnöm, hogy ez most a "Belőled is lehet (felnőtt) nő"-prodzsekt második lépése, vagyishogy belőlem, mert ez pont megcáfolja a fentieket. Mármint hogy felnőtt. Vagy nő. Habár ez utóbbi megítélésében már vagy tizenhat éve nem regisztráltunk tévedést. Jah, és többen megérdeklődték, hogy mi volt az első lépés, ha már a másodikat emlegetem. Tételezzünk fel annyi jóindulatot az emberekről, hogy csak elfelejtették. Mert egyébként másfél éve vettem egy napszemüveget, na! Továbbá tegnap is Budai Pasa, meg holnap is. Trürüpptrürüpp.