Kissé zilált és anyuka születésnapjával megspékelt hétvége után tegnap Bajkonuri belevetette magát a mozgás világába. Azaz tornázni volt Orsidrágával, ami azt jelenti, hogy négy és fél év meddőnek látszó fogadkozása látszik mégis reménytelivé válni. Ettől annyira feldobódott, hogy a nap folyamán mindenki nemes egyszerűséggel lehülyézte. Ha nem is mondták ki mind hangosan, akkor gondolták. Tudom jól. Ezúton is kikérem magamnak.

Reggel nyolckor olyan mély benyomást tett rám Kabódi a cocialista büntető perrendtartással, hogy amikor Ibolyában meséltem Neki az unokatesómék esküvőjéről (amúgy az irodalomról beszélgettünk és éppen a kedvenc Shakespeare LXXV. szonettes élményemet osztottam meg kedélyes hallgatóságommal), akkor képes voltam aszondani, idézem "És amikor az anyakönyvvezető összeadta őket a Magyar Népköztársaság nevében..." és itt elkezdtünk nagyon nevetni. Amúgy ma Budai Pasával színházba megyünk.