A Vízkeresztről annyit, hogy lesírtam a sminkemet a nevetéstől. Olyannyira nem voltam ezzel egyedül, hogy semennyire. És még az előttem ülő két kislánynak is megbocsátottam, hogy a színpadot ilyeténképpen kitakarva állandóan összesúgtak, amikor felcsendült egy Quimby-nóta abban az előadásban, aminek a zenéjét - nolámcsak! - a Quimby szerezte.

Nem bírom kialudni magam. Már nagyjából hét óta próbálok visszaaludni és fél órája adtam fel. Gonosz dolog!