Ezen a nyáron eddig a TiszaCipőnek, a BringaBestiának, PartvisLakásfelügyelőnek, a Molylepke-MarcipánCica Kettősnek, a Falnak és a LevertCsempének köszönhetően úgy néz ki a lábam, mintha feltörte volna a cipőnyelv, leverte volna a pedál, megkarmolta volna egy macska, nekiestem volna piruettezés közben a falnak és nem vettem volna észre a hullazsákből középtájt kikandikáló csepmehegyet. Aki nem hiszi, járjon utána! Budai Pasa meg úgyis levonja a béremből.

Tegnap lenyomtuk a gangot Budai Pasával.

Nedvedzik erőst az ég, vagyis a nyitott ablaknál alvást követően Bajkonuri tüsszögéssel kezdte a napot, durrbele. Köszöntelek húsz fok, kerülj beljebb, foglalj helyet! Kávé, tea, forró víz? Tonhalas szendvics, vagy inkább székelykáposzta? Akkor inkább valami könnyűt... tíz deka sült krumpli? A vécé balra, a bejárat mellett.

10.24, ápdéjt:
Belehúzott a srác (a szél fiú, vagy lány?) és majd letépte a fejemet, miközben a teraszon mentettem a növényeket a végső leborulástól és a csiga általi felzabálástól. Most mondja azt valaki, hogy nem szeretem, óvom, védem a környezetet! Amúgy meg boldog viharnapot!

A CocaColaLight reklámra pedig meg vagyok sértődve, mert ezt a tipikusan jópasis reklámot elrontották azzal, hogy nő a főszereplője. Azt pedig végképp nem értem, hogy miért pont az a szöveg, hogy egy kalória elfogyasztása (és megemésztése) mellett másra is oda tudok figyelni (mint a saját kajálda megnyitása). Én egy húsos melegszendvicstől sem fordulok be (a belső világom/mélységem itt tán egy kicsit durva lenne, főleg az élénk vizuális alkatok számára, fúúúúúúúj Juli!), a húsleves sem tesz figyelmetlenné és a meggyes piskóta társaságban történő bevitele pedig semmilyen kommunikációs gátat nem képez, leszámítva, hogy tele szájjal nem beszélünk.

Még a lustaság is véges. Takarítok és adásunkat félbeszakítva kimegyek cigiért is. Persze a dohány iránti fokozódó vágyat többek között annak is köszönhetem, hogy kétszer kellett belenyúlnom a kitakarított klotyóba a vécédeszka potyogó alkatrészeit kimentendő. Azóta elhasználtam egy fél flakon domestost.

Önerőből megint megszabadultam úgy harminc kiló szeméttől, amit a szobámban tároltam uszkve hét éve, különféle jól hangzó (kaptam és hát csak nem dobom ki, annyira csúnya, hogy már szép, még tuti jó lesz valamire...), ám nem igazolható indok alapján. Amúgy meg Budai Pasa lecsekkolta a hét elején a csak semmi zsákbamacska-jelige alapján vett csíkos felsőmet és megengedte, hogy ezt nélküle is felvegyem. És még akkor is, ha közben kiteszem a lábam a házból. :)

Most pedig valami nagyon hideget fogok inni és megpróbálok emberbaráttá válni. Mondjuk felhívom a Doktornőt... Aki nem ér rá. Hagyjatok.

Pár nap otthon Világutazó Vali, Doktor Alexem és Zsülike társaságában. Könyvek a nagy polcomon helyükre kerültek újfent egy heti padlóra való száműzetés után, és - bazira dicsekvésképpen - eddig néccáhetven körüli a létszám, Bajkonurinak tisztelettel jelentem, hiányzik öt fő. Saccperkábé. Vagymi. A Harry Potter és a Főnix Rendje filmen olyan, mintha a Kincskereső kisködmönből írt olvasónaplómat (általános iskola harmadikból) valaki Kincskereső kisködmön címmel akarná megfilmesíteni. Avagy kissé, de csak egy hangyányit vázlatos. És akkor most finom voltam, mint a brüsszeli csipke. Detényleg. Viszont ma útjára engedtem mindenkit úgy arra, majd főhadiszállásomat áttettem (hínyje, de hülye dolog ezt leírni!) a Róna utcai alsó konyhaszekrénybe. A bolond nőnek meg a legkedvesebb tengerimalacát műtik, mint megtudtuk. Alászolgája!

Róna utca, negyven fok, festék- és hígítószag. Én meg már sehol nem érzem embernek magam, csak a hideg vizes zuhany alatt. Budai Pasa pedig irigylésre méltóan jól bírja.

Tele has és fejfájás. Nem épp ideális kombó. Amúgy locsoltam. Sikerült megfabrikálnom a slagot, így a pisilő kisfiúénál egy fokkal nagyobb intenzitással csorgatta a vizet a kutyára, a paradicsomra és rám. Bár az igaz mégiscsak az, hogy furmányaim ellenére is levetette a csap a csövet és természetesen nekem kellett odamennem és beterülnöm jéghideg sárral, aztán elzárnom a vizet, visszabuherálnom a rendszert és újra nekiveselkedni az emberfelettinek. És csak ötször. A terasz fellocsolásával a remélt hűsülés helyett a finn szaunák világába csöppentem, mint valami rémmesében. Oszt már a Hold is lemenőben, a tücskök is ciripelnek és Horatio is megoldotta a diszkótűz rejtélyét - megjegyzem, jól áll neki a korombajusz (habár ez most valami kaukázusi a)fúvóshangszert, b)savanyúságot, avagy c)különleges horgolási technikát juttat eszembe inkább, ez a szó, igen, vagyis nem az igen, hanem a korombajusz, érteeeeeeeed).

Apám óhajára utánanéztem a Jeles napoknak. Bele is hallgattam. Azóta sem tudom, sírjak, vagy nevessek. Igen, volt olyan, hogy anyámnak hosszú fekete haja volt, apámnak nagy szakálla, nekem cseresznyés kék ruhám, meg egy semmirekellő öcsém és a karácsonynak csillagszórós, gyertyafényes, fenyőgyantás-fahéjas-mézes-töltöttkáposztás-halászleves-illatú, zajos, húsztagú családdal vacsorázós, kacagós, csengettyűs, boldogságos varázsa.

Most pedig július van, negyven fok és van napijegyem augusztus nyolcadikára, továbbá még át nem vett bérletem a SZIN-re. Budai Pasával kifesztiválozzuk magunkat. Avagy Bajkonuri visszatért a jelenbe.

Ha most (egy igazán rosszindulatú, szőrözős, számonkérő-típusú) bárki megkérdezné, mit is csináltam ma, nem tudna zavarba hozni (minden rosszindulata, szőrözőssége és számonkérősége ellenére sem), mert az elmúlt években tökélyre fejlesztettem azt a kifogásolható, ámde veszettül hasznos tulajdonságomat, hogy az ilyen kérdésekre szemrebbenés nélkül előadok valami teljesen hiteleset és elfogadhatót (némi pancsolt nyállal leöntve a szarból épített várat). Csak hogy tudjátok.

Quimby és Manu Chao egymás után a Sziget nagyszínpadán. Bajkonuri négy év után először újra kimegy augusztusban Óbudára.

Állítólag fogytam. Dehátkéremkönyörgöm! Ebben az öngyulladással fenyegető hőségben ki a tökömnek van kedve enni? Amúgy pedig Leányálom és Tündér, tuti fürdőruha, légkondicionált Pókerkocsma. Az Árkádban szar is for sale és to let (a múlt héten sem bírtam elkölteni ott a jótékonysági alapot...), delegalább a Szamos megbízható forrás. Mondjuk gyanús is lenne, ha 70%-os szezonális végkiárusítást rendeznének a trüffeltortából.

Zuglóban. Hollárihollárihó! És meglett a telefontöltőm is.