Tegnap este írtam Budai Pasának egy wiwes üzenetet. Ugyanabban a pillanatban kaptam egy esemest tőle. Paranormálisak-e vagyunk?

Amúgy meg egy éve tömtem magamba hajnalban a Hunyadi téren a lángost, végigtáncoltam Jucival kínomban a kőbányai CsepregiÉva-KriszRudi-miegymás-koncertet (najó, a Háromszázévesmárajojót végigüvöltöttük, hogy "Nagyeregyeregyerejátszaníííííííí!") és mentem a ZöldPardonba este (már saját elhatározásból) életem legfontosabb Quimby-koncertjére, ahol mégiscsak jobban kellettem, mint egy négypupú teve.

Gelejre meg megérkeztek a különítmény további tagjai, úgyhogy csajbuli.

Gelej, tele has. A frizurám meg sosemvót.

Budai Pasával zombiul kóválygunk egymás körül. A takony azért jó, mert én szörcsögök, Budai Pasa meg hallgatja. Amúgy meg kapok egy táskát anyukától, Papusz egy diplomát az egyetemtől, Budai Pasa meg majd egy puszit, ha végre hazaért. Mindezért cserébe ma vittem Erdeinek krétát.

És Valival tényleg megpróbáltunk elmenni az ARC-ra.

A Pénzügyi Jogi Tanszék titkárnője szerint ha számára egyértelmű, hogy csak második héten kezdődnek a szemináriumok és ezt bár nem jelzi az etéer üzenőfalán, mi, hallgatók akkor is érezzük, hogy nem kellett volna ma reggel nyolcra bemennünk. Mi, kilencen a bétizenegyes gyakorlóban hajnalok hajnalán nem véltünk felfedezni magunkban semmi ilyetén jellegű varázslatos képességet.

A gyepesítő, fásító, virágosító cég kis ponyvás kocsiján az alábbi szlogen: Mi legálisan füvezünk!

A sárgabuszon hallhattam százötven szőke nős viccet, mert a hazafelé tartó srácok a tanévkezdést nyilván már a múlt héten kitárgyalták és hét nap alatt nyilván semmi említésre méltó esemény nem történt.

Az otthoni klímától akár igluban is lakhatnék. Vagyis a fűtésszerelőnknél még mindig hemzsegnek az ausztrál vendégek. De holnaptól Zuglóban melengetem a kezem.

Határozottan helyrepofozott egy bögre forró tea. Azóta már nem fázom, csak álmos vagyok (miután álmomban négy késszúrással végeztem egy kisgyerekkel, aki amúgy meg akart ölni). Viszont valaki legyen oly jó, és árulja el, hol lehet LondonTea finomságokat kapni. Ha mégsem, akkor kénytelen-kelletlen szíves-örömest, beérem a Milford meggyes-banános csodafiltereivel.

Jah, és tényleg féloldalas vagyok, a derekam, meg a hátam jobb fele minden mozdulatra, nyilall és fáj.

Most szakirodalmat kéne olvasnom... Remélem átjött a női bűnözésről szóló monográfia iránt érzett méla undorom. Délután meg megyünk a Fő utcába lomtalanítani... Remélem érezni az enyhén szólva is korlátozott lelkesedésemet a fájós háttal történő bútorcipelés iránt. Mindegy, este már Budai Pasa fogja hallgatni, mennyire elgyötört vagyok, aztán szuszogva elalszunk.

Annál, hogy ülök a tizenkilenc fokban még az is jobb, ha bemegyek Pestre.

Aki ezt a hideget szereti, monnyonle és menjen el eszkimónak, lappnak, szibériai nomád őslakosnak, vagy alaszkai mosómedvének!

Így jár, aki nem nézi meg a tévéműsorban, lesz-e este Helyszínelők. De a tizenkettes karika gyanús volt, a "főszerepben Peter Falk (magyar hangja Szabó Gyula)" pedig több, mint kétségbeejtő. Mindegy, van egy iszonyúan mocskos macska az ölemben és egy kanna teám egy üveg mézzel. Jah, és Anne Shirley kalandjai a Redmondon (ott tartok, hogy Charlie Sloane mindjárt megkéri Anne kezét, jujdeizgis). Ha már Budai Pasát holnapig nem látom...

asszem elment a kedvem.

Jah, és tegnap este esett le, hogy az igazságügyi orvostan (avagy bejutottam a kurzusra, igenigen!) az Üllői út 93-ban nem valahol a Nagyvárad tér és a Klinikák között lesz, hanem a régi házunk szomszédságában. Merthogy mi az Üllői út 91/b-ben laktunk (a gy.k.). És a boncolás után még egy pizzára is beugorhatonk a PizzaBoyba. Nyilván.

Ilyenkor azért kezdek félni magamtól...

A kiscicáink tegnap délután ötpercenként próbálkoztak a nappaliban, avagy a konyhában a teraszajtónál, hátha ott már nem esik. Lehet, hogy lassan én is ezt teszem.

Mégis inkább a tavalyi napsütéses, szemet-orrot gyönyörködtető évzárót választanám, amikor még október végén is lehetett (sídzsekiben) napozni az egri Várban. (Az illusztrációt nem lelem.)

(Most loptam Budai Pasától. :))

Anyám sütötte végül a palacsintát. Csak hogy örüljetek.

Az almás palacsinta akkor is jól hangzik, ha nekem kell megsütnöm. És Budai Pasával ma este emesen. Pont, mint réges régen.

A stopper/vekker/kakukkos óra percmutatója nem ment kétszer körbe, mire mind a hét alternatívomat felvettem. Most egy kicsit hitetlenkedek, aztán nemtommilesz. Mondjuk elégedetten hátradőlök (a ház falának) és elszívok egy cigit. Aztán eldöntöm, menjek-e boncolásra. Fáncsi aszongya, idézem: "igenigenigen!", a gyomrom meg keresi a helyét, momentán rajtam kívül.