László vágott és vágott és vágott és szegény Brigi mindig a lényegről maradt le, de hálás lehetek, mert Maci és Füge nem lopták el az empéháromlejátszómat és szedték miszlikekbe, amíg én a forgószékben vágattam. Most pedig újra jogbölcselek, aztán közelebbről is megismerkedem a hűtőben rám váró aranygaluskával.

Egy órával ezelőtt arra ébredtem, hogy Csatamacska szorosan az ajtómra tapadva, vigyázzülésben óbégat, és az istennek sem akarja abbahagyni. Majd, mint aki jól végezte a dolgát, ajtónyitásra távozott a szobám elől és elkezdett röhögni a mancsába bele. Ráadásul fél órája próbálom megosztani szenvedéseimet az internettel, de a fríblog sem akart betölteni a korainak nevezhető háromnegyed nyolcas kezdeti próbálkozásaimhoz. Egy ilyen jól induló nappal meg mit is kezdhetnék, mint hogy most végzek Macchiavellivel, Lutherrel, Kálvinnal, veszek porzsákot, meglátogatom Papuszt a Vezérkari Főnökségen, aztán Doktor Kpcsk-t, majd Lászlót, aki remélhetőleg valami olyat vág a hajamból, amire én is gondolok. Végül letáborozm BudaiPasánál és ott tanyázok majd szerdáig. Sűrű az élet.