Újra Zuglóban, nemsokára egy laptop boldog tulajdonosaként és ma nem fáztam kanadai árvának öltözve. Reggel pedig megtaláltam a nagykabátomban a - nyilván egy éve erre a pillanatra váró - meglepetés teli doboz cigit.

Talán a hét csúcspontja akkor következett be, amikor ma, úgy kettő körül lekecsöpöztem a hátamat Ibolyában. De még csak csütörtök van...

Ma kiesett a gyertyatartóból a gyertya. A közönség még ezen is talált nevetnivalót. Úgy fél percre. A következő lépés lefelé mi lesz? Dolhai áll a színpadon kisujját feltartva? Nyilván pont annyira lenne mulatságos. Bár öt perc múlva már valószínűleg én is nevetnék. 

Igen, amilyen jól indult a hét (minden szempontból), olyan viharos színvonalromlást tapasztalhatunk.

Valamilyen szempontból túl hosszúra és bizonyos szempontból túl rövidre sikeredett éjszaka után egy halálosan lassan telő családi mozidélután. Ezek után pedig olyanok, hogy:

• "A magánosok elleni erőszak tárgya vagy a tulajdon vagy személyes bátorlét."
• "A vád fejlődésképességének biztosítása vádlott kedvezményezését csak annyiban foglalja magában, a mennyiben ügyének mindenoldalu meghányása által őt vexatorius ujabb üldözések esélyeitől megmenti, de ésszerüleg az itélő birót a tett minősitő körülményeinek semmibevételére kényszeríteni nem lehet csupán azon okból, mert azok a vádtanács, illetve a vádhatóság által a tárgyalás előtt fel nem ismertettek."
• "ravasz fondorlattal való megtévesztés"

Szeretem (nem!) azokat a szövegeket, amikben ilyesmiket lehet olvasni:

• "Sehol világosabban mint a francia jog történeténél nem lehet kimutatni a vád modificatiójának összefüggését a ne bis in idem terjedelmével (...)."
• "Szóval Angolországban is megközelítik azon a fölvetett kérdés helyes eldöntésénél mérvadó második szempontot: hogy az itéletnek ki kell merítenie a vádat, hogy azt cosumálhassa."

A vizsgaidőszakom pedig ójaj.

Ajánlom minden elanyátlanodottnak az Országgyűlési könyvtárat. Jah, és üzenem Baumgarten Izidornak, hogy megvan.

A kedvenc munkahelyemen úgy érzik, nekem próba nélkül is menni fog. Kedvenc egyetememmel kapcsolatban úgy érzem, nem fog menni. A kettőben a közös, hogy ez kizárólag az én bajom. És akkor még megemlíteném a kialvatlanságomat, a tüdő- és hátfájásomat, meg hogy nincs pénzem és időm sem, amikor elkölthetném, ha történetesen lenne mégis, meg hogy Budai Pasával nagyjából annyi időre találkozunk, amennyit alszunk, mindezt pedig tetézem még azzal, hogy lassan elfelejtek beszélni (pedig még Kazinczy-versenyre is küldtek szende leánykoromban, amiből jelenleg nem a leány törlendő). Ha emelni akarnám a tétet, valaki adja le a kegyelemlövést, mert ennyi is éppen elég. És tudom, hogy az emberiség tetemes hányada éhezik, fázik, nem jut megfelelő orvosi ellátáshoz, haldoklik, megöletik, ésatöbbi, de amikor olyan jólesik a rinya, akkor hadd!

Bajkonuri voltam.

Jól indul a nap, amikor hajnali fél kilenckor kell megtudnom, hogy éhen halni nem mulatság.

Bajkonuri egy hülye pletykafészek. Mert ő tudja, hogy mi tudjuk, hogy ők tudják, hogy ti tudjátok. Óvoda, nagycsoport, jelem a cseresznye. Még egy húzás, utána meg jön a zongora, derült égből.

Hack elfogadta a szakdolgozat-témámat. És láttam szép kabátot magamnak H&M-ben. Továbbá Budai Pasával töltöm holnaptól a hét hátralevő részét.

A buszon a mellettem ülő lány hosszasan tyutyukámmal beszélgetett, akit szeret és ennek nagyon örültem, mert én majdnem elhánytam magam a melegtől, a büdöstől és az oxigénhiánytól.

És egy kérdés: mennyire hülye helyzet az, amikor kedvenc (nem!) pénzügy szemináriumi oktatómat azért akarom megverni, mert nem írtunk zárthelyit? A történethez persze hozzátartozik, hogy ha ezt tudom, tanulok mást a hétvégén.

Volt egy hármasom a hatoslottón. Budai Pasával eddig moziztunk. Ezek után mit nekem a holnapi pénzügyzéhá?!

Minden abortuszellenes bajszos aggszüzet és impotens agglegényt egy teendőkkel zsúfolt napon meg kellene kérni, ugyan vigyázzanak már egy hat éven aluli kiskorúra. Ha másért nem, csak a nap végén készült portréért megérné. És Bajkonuri senem abortuszellenes, senem bajszos, senem aggszűz, mégis súlyos testi sértésben részesítené azt, aki ezen szent pillanatban fotóapparáttal inzultálná.

Igazságügyi orvostanra bejött A Toxikológus, aki egy óra után kényelmetlenül feszengett, hogy tudja, hogy ez az óra csak negyvenöt perces, de sokmindent kell elmondania. Nos, a tisztelt hallgatóság lapított, mint szar a fűben, ugyanis senki nem akarta azt az igen népszerűtlen lépést megtenni, miszerint közli, hogy ez az óra tulajdonképpen háromszor negyvenöt percnyi. Mellesleg ha A Toxikológus háromszor negyvenöt percnyit beszél a szimpatomimetikus pszichomotoros stimulánsokról, az in vivo és in vitro manipulációkról, az idült alkoholizmusról és a kulturált alkoholfogyasztásról, a vizeletről, a diatomáról, az oxyologiai toxikológiáról és általában az abúzus szerekről, akkor sem értettem volna többet belőle, mint így, hogy csak a közérthető dolgokkal foglalkoztunk. Így csak tévedésben tartottunk, de nem önbíráskodtunk. 

És mint kiderült nem vagyok teljesen elpasátlanodva a hétvégére, mert.