Rumlicsek élienkedik, míg Dióskali lecsapott egy pelenkatároló vödörre féláron.

Megrendeltem a kanapét és a svéd tegezősék rugalmasan vállalták a szombati szállítást. Péntek helyett.

Rendeltem magamnak könyveket. Sokat sokért, de akciósan.

BudaiPasa nemsokára érkezik.

Délelőtt elzarándokoltam a Péterfybe, ahol a múltkori után végeztek egy kontroll-ultrahangot. Várakozás közben beszélgettem egy kismamával, aki közölte, hogy ugye két hét múlva nekem már össze kell készítenem a kórházi csomagot (nem, édesem, két hét múlva még dolgozom), meg nyilván mindent megvettünk már (ja, a babakocsit, mit gondolsz, mivel töltöm majd az utolsó négy-öt hetet), meg hogy az ő férje az ifjú trónörökösnek semmi használtat nem hajlandó elfogadni (ti tudjátok). Aztán megtudtam, hogy az én édes drága kicsi fiam három hét alatt 1941 grammra tornázta fel magát és elöntött a büszkeség. A vizsgálat után azt is közölték, hogy minden a legnagyobb rendben és ezek után lecsesztek, hogy ennek ellenére mégis úgy képzelték el, hogy én októbertől már nagyrészt vízszintes testhelyzetben töltöm a hátralevő másfél hónapot. Most akkor mi van??? Édesanyám erre telefonon megnyugtatott, hogy ha három hét alatt semmit nem változott a helyzet a méhlepénnyel, ami helyzetet a szülészem szerint amúgy le is kéne szarnom, akkor nem látja akadályát a kereső tevékenység folytatásának. Én meg boldogan mentem munkába és őszintén szólva nem sok szalmaszálat tettem keresztbe a kapcsolati tőke ápolásán (értsd: volt szobatársakkal telefonon folytatott negyvenperces fecsejek) túl.

Lassan ébredni hét és nyolc között, odabújni egy kicsit BudaiPasához. És a Bentlakó sem rumlizott már hajnal négykor. Az ilyen reggeleket el tudnám viselni hosszú távon is.

Nem volt fantáziám más címet kitalálni, pedig nem olyan hétfő volt, csak tényleg hétfő. Naptárilag, ugye. A mai nap eseményei egyébként az alábbiakban foglalhatók össze:

Enyhén szólva is kialvatlanul keltem fel, köszönhetően a frontnak, a kölöknek és annak, hogy a kapu egész éjjel zúgott. Aztán. Megrémültem, hogy mi a fittyfenét fogok csinálni én szeptember 30-a után itthon hat hétig, úgyhogy lehet, hogy még egy-két hetet ráhúzok októberre is. Lacilaci egyből közölte, hogy azzal jobban járok anyagilag is (naná, táppénz helyett fizut kapni nem tekinthető rossznak), meg végülis mehetek az irodából is szülni (na azt azért nem) és addig is segíthetek Oberfarok lemaradását feldolgozni, miután a sajátunktól három héttel ezelőtt megszabadultunk. Zita meg csak szimplán örült. Majd hazafelé felhívott papa, hogy közölje, tíz éves várakozás után bébibumm lesz a családban, mert nem csak Maszat, meg leendő unokahúgom (Bogi) van úton, de unokatesómék is bejelentkeztek a gólyahírrel, így nagyjából háromhavonta lesz belőle egy-, két-, majd háromszoros dédnagypapa. Mit is kívánhatna kilencven éves korára... :)))

Most pedig vacsorázom.

Ápdéjt: fríblog főoldalra kerültem. Nem tudom, kinek a jóvoltából, de részemről a megtiszteltetés.

BudaiPasa részéről is történt egy hosszas megfontolást és összehasonlító elemzést igénylő döntéshozatal. Másfél órás keresgélés után rátalált A kamerára, mellyel minden olyan pillanatot lehet rögzíteni, amikor ő, vagy a nagymamák, vagy a nagypapák, vagy a nagynénik- és bácsik, esetleg az unokatesók nem lehetnek jelen.

Amúgy vicces a készülék, mert találtunk egy bemutatóvideót is, ahol elássák (ezt remélhetőleg a poronty is csak annyira teszi, hogy utána megtaláljuk), dobálják (ezt remélhetőleg a poronty is csak a kezéből a járdára és nem a Rám-szakadékba teszi, h.u.m.), és vízbe ejtik (ezt remélhetőleg a poronty is kristálytiszta vizű, sekély pocsolyákban teszi, h.u.m.) és még mindig működik. Ráadásul úgy néz ki, mint egy nagyon primitív mobiltelefon, amin még számgombok sincsenek, így talán elsőre nem is ezt lopják el. Amúgy tetszik és már meg is rendeltük.

Fészekrakás rulez.

A másik címszereplő az első házassági évfordulónk. Este megyünk tésztázni, leesszük magunkat, (habzó)bort iszunk (csak egy kicsit) és ragyogunk majd, mint egy százwattos villanykörte felkapcsolva. Eltekintenék az évértékeléstól, mert volt jó is és kevésbé jó is, de az egyik legjobb bent alszik a paplan alatt, a másik legjobb pedig éppen az elkortyolt kakukázusi kefírrel folytat élethalálharcot az éjszaka folyamán megszerzett területek védelmében.

Hosszas netes keresgélés és boltban megtekintés után Dióskali vér, veríték és könnyek árán összeállította a Nagy Babakocsiösszehasonlító Excel-táblát (ár, méret, mit tud, mit nem tud, stb.), melynek eredményeképpen BudaiPasa kellően hülyének nézett, de döntött: a madaras legyen*. És már az ablak előtt süti a nap a születendő férfiember járgányát. Ehhez egyébként a tízperces sorban állás miatt még egy kamionsofőrre emlékeztető plüsspasast is kaptunk, aki a Lajos névre hallgat. Egyelőre.

Jelzem, egészen odáig vagyok a babakocsiért, ami nyilván annak is köszönhető, hogy gyönyörű, meg hogy jajdeszép, továbbá nem a hagyományos édibédi mintás cuccról van szó, hanem olyasmiről, amit felnőttként sem ciki tologatni a Ligetben. A gyerek meg majd megszokja. Amúgy meg egészen kényelmesnek tűnik, meg gurul is, és anyósom nagy örömére átfordítható a tolókar. És persze álomszép.

*Mindebből következik, hogy BudaiPasa magasról tett az Excel-táblára.

jónanéni vízvezetéket szerel nagy kopácsolás közepette (vagy ellopta az ötletemet és még mielőtt megvennénk a nappaliját, kibontja a falat és annektálja a vizesblokkunkat).

edina hónapok óta észlelhetően először itthon van, szóval babómariéktól a szokásos családi idill hangjai - könnyáztatta picsogás és mákonyos artikulálatlan szózatok - hallatszanak.

pohorelli néni kussol.

körülbelül tíz hét múlva pedig megtoroljuk az elmúlt három és fél évet a szomszédságon.

elsején voltunk négydén, ahol maszat nagy kegyesen az egyik felét hajlandó volt megmutatni. becsült súlya 1409 gramm. érdekelne ezek után a nem becsült súlya is. budaipasa meg csak ült és azóta egy kicsit talán kevésbé tartja ijesztőnek a hasamat huppogtató izémicsodát, hogy látta a szemét (kacsintós), az orrát (pisze) és a száját (egyszerűen gyönyörű). mindehhez rod stewart szolgáltatta a muzsikát.

tegnap a babaváró tanfolyamon jól megörültünk egymásnak mi kismamák és a péterfy szülészete. megtudtam, hogy jobb kezekbe nem is kerülhetek, mint a péterfy orvosai, szülésznői, de még a műtősfiú is itt a legbababarátabb kerekegy világon, ami persze megnyugtatott. az sem ment újdonságszámba, hogy a vietnámi kismama nem kínai, de ért magyarul. vagy legalább ennyit el tud mondani.

a kialvatlanságom pedig kezd vészessé válni. lassan több kárt okozok bent, mint amennyi hasznomat a hivatal láthatja. pedig az sem kevés... :) de már csak 24 23 (mondom én, hogy fáradt vagyok...) nap a munkában. jippijájé.