Ma a kanapén ülve ebédeltem. Ma ebéd közben - gyerek híján - a jénait ringattam. Soká tartott, amíg leesett, mit művelek.

Nem emlékszem, írtam-e "Karácsony kettesben" bejegyzést tavaly, és nincs is kedvem megnézni. Illett volna, hiszen az ötödik volt az első olyan karácsonyunk BudaiPasával, amit végig együtt töltöttünk. Mindenesetre ez a hatodik és most megint hosszú éveknek kell eltelnie, hogy ismét kettesben legyünk, de ezt egyáltalán nem bánom. Igaz, Lénárd még csak annyit érzékelt az egészből, hogy "Szembi ül! Ül! ÜL!Űűűűűl! Anya nézd meg a papírját, hogy kell leültetni!", "Mit kaptál Zalán? - Tomászoszoft!", "Nagyon csinos vagy Szonjuska!", "Akkor most lényegében filléres aszparáguszt eszünk...", meg hogy "Ez a kedvencem, fokat kérek! - Kóstold meg! - De rengeteget kérek! - Előbb kóstold meg! - Ez UNDORÍTÓÓÓÓÓÓÓÓ! - Nem megmondtam?!", de szerintem jó volt. Aztán itthon megkapta mindenki az ajándékát, megnéztük a Holdhercegnőt (remélem bent ragad a karácsonyi műsorkínálatban még egy pár évig...), a Micsoda nőt (ehhez annyira nem ragaszkodom) és Maszat ellenállt a legelszántabb altatási kísérleteinknek is, végül negyed négykor adta fel a harcot.

Nem emlékszem, voltam-e valaha is ilyen fáradt december 25-én, de nem is érdekel. Lényeg, hogy már megírhattam az első "Karácsony hármasban" című bejegyzésemet.

A karácsonyfánknak nincs csúcsa, csak mélyedése. Lénárd ajándékának apa örül a legjobban. Egy órája legózik.

07.07-10.30

Felkeltünk, majd visszafeküdtünk és hármasban a nagyágyban aludtunk egy jót. Közben megtaláltuk Asztronauta képeslapját. :)

10.30

BudaiPasa: Tudod mit nem vettünk?
Dióskali: Nem.
BudaiPasa: Szaloncukrot.

12.00

BudaiPasa: Félve kérdezem meg, de a pulykát nem kéne elkezdeni főzni?
Dióskali: Óóóóóóóóóóóóbasszameg!

A pulyka pácban, a mézes dobozban, a hókifli tálban, a zserbó felett dermed a csokimáz.

BudaiPasa alszik.

Lénárd alszik.

Dióskali alvajár.

Mosni kéne. Mosogatni kéne. Takarítani kéne. Meg kéne csinálni a laptopot/internetet, mert valami nem stimmel velük. Csokis-narancsos kekszet kéne sütni. Halászlevet kéne főzni.

Ja, és Maszat két hét alatt 2x360 grammot szedett fel. Sebaj! Majd ő is használhatja a lépcsőgépemet.

Torokfájásra ébredtem. Meg Lénárdra, aki iszonyú erőfeszítéseket tett a kakilás érdekében. A hangokból legalábbis erre következtettem. BudaiPasa csinált nekem mézes mentateát és anyukám utasítására műtősmaszkban közelítek a gyerekhez. Már most utálom. A maszkot.

A poronty hajnali nyolckor elfoglalta a helyemet az ágyban és vele együtt a paplanomat. Ezt követően jól elaludtunk.

Lassan nem ártana elköltözni egy demokratikus jogállamba.

Szeretem a karácsonyt, mert tuti ajándékokat kapok (valljuk csak be bátran), mert olyan ételeket készítünk, amit az évben máskor nem (így karácsonyi pulyka, zserbó és non plus ultra), BudaiPasa a téli szünet miatt sokat van itthon. Meg mert végre Maszattal mindketten kitanultuk a szoptatást, így én sem vernyogok a fájdalomtól és ő is csak akkor, ha hamarabb gondoltam befejezni, mint ő. Vagy ha kakil közben és azt akkor ötvenéves, százötven kilós, sörhasú németeket megszégyenítő hangeffektekkel megtűzdelve.

Amúgy vicces (valójában nem az), hogy mennyien akarják kéretlenül a tapasztalataikat, mint kizárólagos aranyösvényt, a gyermeknevelés általuk felfedezni vélt spanyolviaszát, mint egyetlen célravezetőt rámerőltetni. És nem csak meghallgatnom kell, hanem megígérnem, hogy ezentúl eszerint élek majd. Pedig eszem ágában sincs, csak nem állok le vitázni, mert minek. És amint megnyugtattam az önjelölt Spock Doktorokat, meg Ranschburg Doktorokat, hogy minden úgy lesz, ahogy javasolják, ők fellélegezve magamra hagynak, én meg tökéletes lelki nyugalommal adom a gyereknek cumisüvegből - és nem pohárból - a vizet, kanalazom belé - Grip Water helyett - az Espumisan-cseppeket, veszem fel, ha sír - mert inkább elrontom, semmint hogy egy öt és fél hetes porontyot magára hagyjak -, és adok neki cumit, ha egyszer igénye van rá. Mert az önjelölt Spock Doktorok és Ranschburg Doktorok még nem tudják, hogy egy öthetes porontyot nem kezd el az ember nevelni azokkal a módszerekkel, amik még egy felnőttnél sem válnak be.

Hol a lába?

Maszat tokát és hurkákat növesztett, majd megkezdte a második hónapját idekint. Karácsonyra több legója lesz, mint nekem valaha és megrendeltem az első mesekönyveit is. Mindeközben Dióskali spontán fogyott 11 kilót és még mindig nem fér bele egyetlen régi nadrágjába sem.