Úgy másfél autónyi cucc összepakolva, plusz egy ánégyes oldal teleírva, hogy mit kell még reggel beszuszakolni a táskákba - lehetőség szerint - anélkül, hogy újabbat kezdenénk meg. Gergő szerint kilenckor indulunk. Szerintem kilenckor még
a) javában tetriszezünk a Ford seggénél a csomagokkal folyamatosan elhessegetve azt a kellemetlen gondolatot, miszerint a babakocsi még mindig nincs bent az autóban;
b) Lénó szeszélyeinek megfelelően éppen csak kikászálódtunk az ágyból, mert amikor kéne, akkor persze nem jelenik meg reggel fél nyolckor az ágyunk mellett Monyival a hóna alatt a házi biovekkerünk.
Nyaralás, én így szeretlek!

Ma egy telemarketingestől kénytelen voltam megkérdezni, hogy vagyunk-e olyan viszonyban, hogy így ismeretlenül Julikának szólítson.

Nem tudom, melyik volt a súlyosabb pillanat: amikor anyukám szólt, hogy Lénárd minden valószínűség szerint macskakaját ropogtat, vagy amikor én magam láttam belemarkolni a fiamat a cicatálba repetáért, majd szedtem ki a szájából a Semmicicót. Kétszer.

van, amikor az agyrágás eléri azt a szintet, hogy az ember lányának az agya - a maradék, ami megmaradt - elkezdi végtelenített üzemmódban lejátszani a kincs ami nincs következő jelenetét, az ember lányát természetesen a mama szerepében elképzelve: "Áááááánulu nem, Áááááánulu nem! - csittcsatt - Ááááááááánulu igen, Áááááááánulu igen!". és akkor a Poronty egyszercsak - minden előzmény nélkül - abbahagyja a nyígást, ad az arcomra simi-simit, összeszedi a szétdobált zsírkrétát, abbahagyja a macska macerálását, vagy tudomisén, Csámpást ölelgetve édesdeden elalszik. és akkor eszembe jut, hogy áldott jó gyerek ez. főleg, ha alszik...

ha Lénárdon múlik, ma egy zacskó málnás pillecukrot, egy kis kocka Vénusz margarint, egy liter tartós és egy félliteres zacskós tejet, továbbá fél kiló kiváló minőségű sertészsírt viszünk haza a sarki CBA-ból. meg persze a bolt partvisát, amit valaki felelőtlenül elöl hagyott, és amivel az én kisfiam rögvest el is kezdett söprögetni. a produkciónknak köszönhetően viszont a teljes személyzet a kasszáknál integetett nekünk, potyogó könnyeiket törölgetve.